Phil a kezemet szorongatta, én pedig reszkettem mint a nyárfalevél, utálom a felhajtást és miután Andy rábízta az esküvő szervezését, hát nem mondhatnám, hogy kis vendégsereget sikerült összetrombitálnia. Szerintem nem túlzás, hogy egész LA ott volt.
- Szerintem be kéne piálnod... - nevetett Ashley, amikor meglátta az arckifejezésemet..
- Olyan sokan vannak?
- Iiii... nem... - hazudta, de láttam, hogy kamuzik...
- Ash... - nyögtem...
- Nyugi...
- De legalább Andyvel lehetnék...
- Nem lehet, nem láthat meg... annyira szép vagy... el sem tudom mondani... - mosolygott Phil...
- Hozok pezsgőt...
- Nem fogok hányni? - kérdeztem kétségbeesetten - vagy elesni???
- Hope... nyugi.... nyugiiiii - próbálkozott a mellettem ácsorgó Phil... a kezeimet masszírozta... mintha attól megnyugodnék... a fenébe is... Ashley visszaért végre a pezsgővel, amit úgy döntöttem magamba, mintha csapvíz lenne.
- Nem semmi... - állt Ashley döbbenten, mikor kikaptam a kezéből a poharat...
- Most már csak egy cigi kéne és teljes lenne a nyugalmam...- néztem rájuk könyörgően, Philip segített kijutni a házból, abban a ruhában amit magamtól soha nem vennék fel... de Phil és Ash is azt állították, hogy tökéletes lesz, ráadásul olyan hosszú volt, hogy nem kellett alá magassarkút vennem... ami nagy segítséget jelentett, tekintettel a bénaságomra... és megelőztük vele a lehetséges baleseteket.
a hátsó ajtón léptünk ki, Phil rám húzott egy giga kabátot, amiben teljesen hülyének nézhettek volna, ha bárki lát, ugyanis vagy 25 fok volt odakint.
A cigi égett a kezemben de még mindig reszkettem...
- Most már nem lehet semmi baj...
- AJajj... ilyet ne is mondj, Andy akármikor azt mondta, hogy minden rendben, abba majdnem belehaltam - nevettem kínomban
- De én nem Andy vagyok és ha én mondom, hogy minden rendben, akkor minden rendben...
- Phil, még meg sem köszöntem...
Átölelt...
- Na de ne nyáladzunk, mert lesírom a sminkem... - nevetett...
- Srácok, mennünk kell... - jött ki Ashley, amitől még jobban görcsbe rándult az amúgy is mogyorónyi gyomrom...
- Férjhez megyek... - nyögtem és belekapaszkodtam Phil karjába...
- Na most nem kéne elájulni... - vigyorgott rám... Ashleybe is belekaroltam a másik oldalról... mindketten a kertben felállított oltárig kísérnek majd... nyugtattam magam...
A kert tele volt emberekkel, én pedig makacsul megkerestem tekintetemmel az oltárnál várakozó Andy-t és többé nem eresztettem a tekintetét... most már szinte rohantam volna... a tömeg eltűnt, mintha ott sem lettek volna... az agyam kizárt mindent... csak azt láttam magam előtt, hogy nemsokára elérem a célomat... Andy karjaiba... vallomással tartozom... az esküvőből csak arra emlékszem hogy gépiesen megismételtem a megismételni való szöveget, közben meredten bámultam Andy kék szemeibe... és azt láttam, hogy ő is csak lassan megismételte a szavakat és közben nem nézett más felé, csak a tekintetemet tartotta fogva... minden megszűnt körülöttünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése