Soha...

A nő rám sem nézett, csak maga elé motyogott én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy kár volt ide jönnöm... nem éreztem jól magam.

- Most mennem kell... - suttogtam... elfordultam, de elkapta a karomat...

- De eljössz máskor is?

- Nem tudom még... - vágtam az arcába őszintén, mire sírni kezdett, de nem vártam meg, hogy kiakadjon teljesen...
- Sajnálom! - kiabálta utánam, de nem fordultam vissza
Andy az autóban várt én pedig némán beültem mellé...addig tudtam tartani magam, amíg átölelt. Zokogni kezdtem. A nő akit láttam, számomra idegen volt és semmi nem kötött hozzá és ez valahol bántott.
- Hazamegyünk... - hajolt el Andy, de a kezét a kezemen tartotta...
Otthon a karjaiba vett és és legközelebb az ágyban találtam magam, amint szorosan ölel...
- Sajnálom, hogy így alakult... - suttogta, ekkor fedeztem fel, hogy potyognak a könnyei... - sajnálom...
Hirtelen olyan fájdalmasan nézett, mint akin az egész világ fájdalma átsuhan...
- Andy... én nem haragszom rád...
- Nem veszíthetlek el... meg mondtam, hogy ettől rettegek a legjobban...
- Én pedig elmondtam, hogy vállalom a kapcsolatunkkal járó nehézségeket és azok után, hogy majdnem meghaltam... azt hiszem el tudom viselni hogy az anyám előkerült... és nem hibáztatlak semmiért...
Csak némán a mellkasába fúrtam az arcomat.
- Te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben... - ölelt át

Pár nappal később sem nyugodott meg teljesen...
- Átmegyek Ashleyhez... - kaptam magamhoz a kulcsot... - nem jössz velem,
- Nem, majd utánad megyek... - felelte fel sem nézve a dalszöveges füzetből... szerettem amikor írt. Varázslatosan bele tudtam feledkezni a bámulásába, miközben írt és olyankor minden bajom elszállt. Mellé térdeltem a földre...
- Mi lenne ha inkább megvárnálak? - rebegtem...
- Az még jobb lenne... - ezúttal a szemembe nézett és egy csókot lehelt a számra
Végignyúltam a kanapén, a fejemet az ölébe hajtva és lestem az irományát...
- Kukucskálsz? - mosolygott szívdöglesztően... majd lerakta a füzetet - Azt hiszem ezért büntetés jár - nevetett fel, mikor bűnbánó arcot vágtam... felkapott és az ágyban kötöttünk ki. Nem mozdult, csak hanyatt döntött és a mellkasomra szorította a fülét és hallgatta a szívemet...
- Nem fogsz elhagyni?
- Soha... - suttogtam. Feljebb csúszott és az ajkait az enyémnek szorította...
- Komolyan meg tudod ígérni? - nézett a szemembe, közben felült és magával szemben az ölébe húzott
- Komolyan... nem tudnék már... nélküled élni... - ahogy kimondtam, éreztem, hogy mennyire sebezhetővé váltam ettől... kimutattam, hogy mennyire függök tőle... ettől megrémültem, de ő most magához szorított, hagyta, hogy a karjaim a nyaka köré csavarjam és az ajkaimat követelte...
- Soha... soha nem engedlek el - a fenekemre csúsztatta a kezét, belemarkolt és még közelebb húzott magához, percekkel később már vadul egymás ajkait téptük...
Órákkal később a telefon csörgése ébresztett. Andy karjai körém fonódtak.
- Ne vedd fel... - nyögte
- Muszáj... - mosolyogtam rá... - Ashley az, szerintem nem tudja elképzelni, hogy merre vagyunk
- Mondd neki, hogy az ágyunk köré zuhant egy ketrec és nem tudunk többet kimenni, úgyhogy most halálra szerelmesedjük magunkat... - nevetve vettem fel a telefont...
- Hol vagytok már??? - hallottam meg azonnal a hangját... - Phil már halálra aggódja magát...
- Most indulunk - hazudtam...
- Fogadjunk, hogy nincs rajtad ruha.... - szinte hallottam, ahogy kattognak a kerekei...
- Nincs...
- Ez szemétség... legalább fotót kérünk, ha már elkéstek...
- Persze... - letettem és elindultam a fürdő felé...
A zuhanyból ömlő forró víz szinte égette a bőrömet, de csak a falnak támasztottam a fejem és hagytam, hogy a hideg fal ellensúlyozza a forró víz hatását. Megéreztem magamon Andy érintését, ahogy belépett mögém és hátulról átölelt. Maga felé fordított és a falhoz szorított, felemelt, hogy a lábaimat köré fonhassam ezzel megtartva magam, közben apró csókokkal jutalmazta a testem minden részletét, amit csak ért. Halk, mélyről feltörő sóhajjal háláltam meg mikor végül lassan belém csúszott. Mozgása nem volt lassú, most inkább követelte magának a testemet, a hajába túrtam, amitől még jobban beindult, ha ez lehetséges, a fenekembe markolt és erősebb, gyorsabb tempóra váltott, amitől azonnal a mennyekben éreztem magam... remegve élveztem újra és újra, addig, míg nem követett ő is a csúcsra...
Magához szorított, miközben a víz tovább ömlött ránk a zuhanyból, úgy ölelt, mintha féltene attól, hogy nem tartanak meg a lábaim... talán igaza volt, lassan már lélegezni sem tudnék nélküle...

- Mire jutottál anyukáddal kapcsolatban? - kérdezte Phil, mikor a kanapéjukon ültünk.
- Nem tudom... azóta nem mentem be és egyenlőre nem is áll szándékomban...túl sok fájdalmat okoz a jelenléte... nem tudok a szemébe nézni... érted ezt?
- Megértelek kis csaj... én tuti nem mentem volna oda... - szólalt meg Ash... - lehet hogy az egész egy átverés...
- Hogy gondolod?
- Hát, volt már ilyen, a semmiből feltűnik egy árva akinek meghaltak a szülei és mikor gazdag és híres lesz jön egy csaló és azt állítja, hogy ő valamelyik rég eltűnt rokon...
- Végül is lehet... olyan idegennek tűnik... azt hittem, hogy amikor meglátom majd, akkor felismerek belőle valamit... de nem... teljesen idegennek érzem...
- Talán... ki kéne deríteni... ismerek valakit, aki... utána tudna nézni... - mormogta maga elé Ash
- Azt hiszem az lenne a legjobb... - egyeztem bele...

íhazafelé sétáltunk, amikor esni kezdett. Andy a fejemre húzta a sapkáját, kézen fogott és futni kezdett előre... aztán hirtelen megállt és a szakadó esőben hosszan csókolt.
- Szeretlek... - motyogta a számba... de a válaszra már nem hagyott időt... újra csókolt, majd futni kezdett nevetve.