2.rész Latin esték

A kertben nem volt senki, hiába állította Carlos, hogy "ezek más népek". A fűben térdeltem, mellettem a zsákkal és a gazt húzogattam ki a virágok közül... a nap épp lemenőben volt, amikor Carlos visszajött értem.
- Na, hogy tetszik zenész kert?
- Ugyanolyan mint a többi...
- Ki tudni... talán lesz itt szerencse nekünk...
- Talán neked... inkább add a fizetésemet, mert vásárolnom kell...
- Nem, ma Latin este várnak ránk...
- Ne Carlos, tudod, hogy nem vagyok oda való...
- Rosalie vár téged ruháért...
- Még ez is... - Rosalie gyakran játszotta azt, hogy az öltöztetős babája vagyok és a hihetetlenül dögös ruháit adta rám, hátha felszedek valami Latin macsót... persze nem...

- Rose, ez a ruha már tényleg túl sok, vagyis kevés... - a tükörben néztem a fekete kivágott fodros ruhát...
- Kell tánchoz... - vigyorgott...
- Tánchoz... mikor láttál engem táncolni? - emeltem fel a szemöldököm...
- Ma este... látlak táncolni...
- Nem hiszem... Rose nem láttad a telefonomat?
- Nem, a telefon megszökött... Ez csodás este... varázslat...
- Add vissza, ha nálad van...
- Nincsen... elveszítetted?
- Az lehet...

A lampionok által bevilágított teraszra léptünk... persze Carlos rögtön kiszúrt és hüvelykujját felmutatva jelezte, hogy szerinte jól nézek ki... majd elindult felém...
- Hope... a zenész kert tulaj telefonált... otthagytál valami... azt mondta, menj érte...
- A telefonom...
- Lehet... ő nem mondani semmi... csak annyi, hogy te menj... nekem nem adni ide...
- Remek... elvihetem az autót?
- Tessék kulcs... vigyázz...

A platós furgonban ültem és a kert felé hajtottam... a ház előtt álltam meg. Valószínűleg a kocsi hangja miatt, de már nyílt is az ajtó, amikor kiszálltam.
- Szia, ez a tiéd szerintem... - nyújtotta felém a telefonomat egy tetovált kar... nem mertem rá nézni...
- Köszi... nagyon kedves tőled...
- Ashley vagyok - erre már felnéztem... A hosszú hajú fiú mosolyogva nézett... és várt...
- Hope...
- Oh... ez milyen szép... és milyen dögös vagy... - azonnal elvörösödtem, pedig nem vagyok szívbajos...
- Köszi... ez a... latin est miatt van...
- Latin est?
- Igen, biztos láttad, hogy a főnökeim... és tudod én közöttük nőttem fel és...
- Baj lenne, ha veled mennék?
- Nem hiszem...
- Akkor bejössz, amíg elkészülök?
- Áh inkább megvárlak a kocsiban... ha nem gáz...
Nevetett... látta, hogy zavarban vagyok.
- Rendben, sietek... - behajtotta az ajtót, de csak akkor csukta be, amikor beszálltam az autóba...