Csak megráztam fejem nevetve... és lefröcsköltem az üveget...
- Oké, megadom magam... - kiabált, miután résnyire kinyitotta az ajtót
- Jó, kijöhetsz... - nevettem
Rágyújtott a teraszon én pedig próbáltam messzebb kerülni, ugyanis láttam, ahogy Carlos autója bekanyarodik a házhoz...
- Itt hagyni munka, kell jönni velem másik ház...
- És nem is jöhetek ide többet?
- Nem jó neked... fiatal fiúk... én félteni téged...
- Carlos, nem félthetsz állandóan...
- De, majd megvédeni...
- És, ha valaki nem tetszik neked, akkor elküldesz máshová dolgozni...
Ekkor vettem észre, hogy Andy hallgatózik... lehajtott fejjel ült a terasz felénk eső részén...
- Hope, ez én döntésem...
- Baszd meg a döntésed... - vágtam hozzá a kesztyűimet... - keresek új munkát... felmondok...
- NEM... - kiabált rám Carlos... - te lenni mintha lányom... nem menni sehova
- Na fogadjunk... - beültem a kocsiba...
Végighajtottam a hazáig vezető úton. Nem volt otthon Rose, gondolom még dolgozott, összepakoltam a cuccaimat és behajítottam a kocsiba a sporttáskányi ruhámat, hát igen, nem túl sok cuccot sikerült magaménak tudni...
A kocsiban ülve már nem voltam olyan határozott, az összes félretett pénzem nálam volt... elég lett volna egy ideig, még ha nem találok munkát és nem dolgozom egy darabig akkor is...
Egy motelhez kanyarodtam...
Miután bejelentkeztem, rájöttem, hogy ezt már rég megtehettem volna... bár Carlos és Rose mindig törődtek velem, a törődésük elég gyakran csapott át nevelésbe. Túlzásba vitték a "pót család" szerepet...
Carlos hívott... felültem az ágyon és egy pillanatig gondolkoztam, hogy felvegyem-e...
- Nekem, most nincs mit mondanom... - vettem fel
- Nekem viszont van... - hallottam meg Andy hangját... először a kijelzőre néztem, de tényleg Carlos mobiljáról hívott...
- Most odaadta a telefont, hogy meggyőzz?
- Dehogyis, elviharzott és a földhöz vágta a telefonját... én pedig így fel tudtalak hívni... nem jönnél át?
- De, miért is ne... - végül is már saját döntéseket hozhatok... huszonegy évesen itt az ideje...
- Akkor várlak... - hallottam, ahogy leteszi
Bezártam új "lakásom" ajtaját és a kocsiba ülve visszahajtottam a házig. A teraszon ültek hárman. Ashley, Andy és még egy srác a zenekarból, őt még nem ismertem.
Ashley elém jött, amikor kiszálltam már a kocsi mellett állt...
- Szia! - ölelt át - hallottam mi történt...
- Szia... hát... igen...
Ahogy a teraszra értünk Andy mosolyogva nézett, a harmadik srác pedig felállt és a kezét nyújtotta.
- Jake vagyok
- Hope
- Nem sokára jönnek a többiek is... - mosolygott rám Andy
- Tök jó, azt hiszem jót fog tenni a társaság...
Pár órával később egy kisebb buli kerekedett... Megismertem a zenekar többi tagját...
A teraszon ücsörögtem és bámultam a hírességekkel és ismeretlenekkel teli kert felé...
- Hope... - Andy lépett oda... - szerintem el kéne vinni azt a telefont a főnöködnek...
- Már nem a főnököm, de igazad van, tuti irtó dühös, amiért nem találja...
- Elkísérlek...
Bólintottam.
Az ő kocsijában ültünk. Persze azonnal feltűnést keltett, ahogy beértünk korábbi lakhelyem közelébe... Carlos egy kinyitható horgász széken ült a ház előtt és ivott...
- Hope! - ugrott a nyakamba Rosalie... - ő nem fog veled beszél most - mutatott Carlos felé...
- Szia Rose... visszahoztuk telefonját...
- Köszöni... de akkor te nem jönni vissza?
- Nem hiszem...
- Kell élni életed... - megértő volt, tekintete Andyre vándorolt... - ez lenni másik fiú?
- Ez hosszú...
- Rose, majd hívlak...
- Sokszor... hiányozni fogsz... - átölelt - várni kicsit...
Eltűnt, majd előkerült egy kisebb sport táskával...
- Ezek lenni még tiéd... - belenéztem. Tele volt a ruhákkal... amiket Rosetól kaptam kölcsön az évek alatt - neked van rá szükség...
Betettem a táskát a hátsó ülésre, Andy türelmesen várt.
- Minden oké?
- Persze... - odalépett és átölelt. - csak éppen Carlos nem áll velem szóba még...
- Majd megbékél...
 |
| Hope |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése