Esküvő (pt2)

Az esküvőnknek olyan hamar lett vége, hogy szinte észre sem vettük, bár a fotósok előtti pózolást tuti, hogy egy életre meguntam... a vacsorán már nem volt ott mindenki.
Phil, Ashley és Andy is beszédet mondtak, majd Carlos következett, aki viszont elsírta magát, így már soha nem tudjuk meg mi lett volna a mondandójának a vége...
Amikor a lakásba értünk, úgy éreztem magam, mint aki ezer éve nem ült, mégsem voltam fáradt. Soha nem voltam éberebb. Andy mosolyogva fogta a kezemet.
- Most már a feleségem vagy...
- Milyen furcsa...
- Rossz? - vigyorgott
- Hülye vagy... segíts inkább - álltam elé, hogy lehúzza a ruhán a cipzárt. Az ujjai forrón végigfutottak a hátamon amibe beleborzongtam... maga felé fordított, miközben a ruha hangtalanul a földre csúszott...
- Gyere... - suttogta és felkapott, mintha súlytalan lennék. a lábaimat körbefontam a csípőjén, karjaimat, pedig a nyaka köré csavartam. a hajamat tartó egyetlen hajtűt kihúzta, így az addig feltűzött loknik a hátamra omlottak...
- Hölgyem a maga férje a legszerencsésebb ember a világon... - mosolyogta két csók között a számba...
- Uram, az ön felesége is igazán boldog lehet, amiért ilyen csodálatos férje van...
Belemarkolt a fenekembe, közelebb húzott magához, majd lassan a hideg falnak szorított.
- Szeretlek... és iszonyatosan kívánlak, de... indulnunk kell... - nyögte
- És most már elárulod, hogy hova megyünk?
- Persze... egy olyan helyre, ahol senki nem zavarhat... - morogta fennhangon, miközben kopogtak. elengedett én pedig nevetgélve elszaladtam átöltözni. egy fekete miniruhát vettem fel, hosszú, combig érő, de lapos talpú csizmával, ez is Phil szerzeménye volt, de nagyon beleszerettem az egyszerű csőruhába. Végignéztem magamon és a szemem megakadt az ujjamon lévő csodaszép gyűrűn... a felesége vagyok... ezt olyan volt kimondani, mintha csak álmodnék.
- Hope, mennünk kell... segítsek lehozni a bőröndöt? - kiabált fel
- Nem kell, elbírom... - megfogtam a bőröndömet, amit Phil pakolt össze, már előre rettegtem milyen cuccokat pakolt...
Ahogy lefelé lépkedtem, Andy a lépcső aljában várt és tátott szájjal bámult...
- Istenem add, hogy kibírjam az utat... - nyögte... miközben perverz vigyor terült szét a fején...
- Andrew... a poggyászom... - vigyorogtam rá, de a csomagot ottfelejtve a karjaiba kapott és a kocsiba ültetett... ott vártam, amíg végül bepakolt.
- Ki kopogott...? - kérdeztem, mikor beült
- Chris... birtokba veszi a házat, amíg nem vagyunk itt... ő fog vigyázni...
- Értem...

Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy alig tíz perces út után egy erdő közepén lévő eldugott gyönyörű faházban kötöttünk ki. Úgy döntöttem, hogy kipakolok, Andy pedig közölte, hogy bemegy a közeli városba, bevásárolni, hogy az elkövetkezendő időkben ki se kelljen mozdulni...
Mikor befejeztem a pakolást, gitár hangját hallottam... ahogy kiléptem a ház előtt a férjem gitározott...
- Már vártalak... - mosolygott miközben letette a hangszert és az ölébe húzott.
- Nem akartalak megzavarni...
- Nagyon kikapsz... - ajkai édesen tapadtak a számra, miközben máris a ruhám lehúzásával foglalatoskodott. A ruhám hamar megadta magát... szembe fordított magával.
- El sem tudom mondani, hogy mennyire vártam már, hogy itt legyünk... - suttogta, miközben forró kezei a meztelen hátamon simítottak végig... ajkai újra az enyémet keresték.  - nem bírom... - nyögte és azzal a mozdulattal már fordított is a helyzetünkön. hátradöntött a kerti függőszékben és fölém hajolt. Ahogy végig csókolt a kulcscsontomon, haja csiklandozta a bőrömet... az érintései szinte perzseltek, a kezei egyre forróbbak lettek, csókjai édesen árasztottak el minden felé... a testem megfeszült... és minden érintéssel egyre jobban és többet akartam belőle... Mikor újra szembe került velem szemei szikrákat szórtak a vágytól...

- Boldog vagy? - kérdezte...
- Ennél boldogabb nem is lehetnék... - suttogtam pár órával később, már az ölében ülve. Nem volt rajtunk ruha, csak egy pléd... a csillagokat néztük...
- Szeretnék... megbeszélni valamit...
- Igen? - fordultam felé...
- Hope én arra gondoltam, hogy ideköltözhetnénk... valójában, meg is vettem a házat...
- Ez tökéletes... - öleltem át a nyakát... - nagyon szeretnék itt lakni...
- Mrs Biersack... a kulcsai... - halászta elő a földön fekvő nadrágjából a ház kulcsait...
- Köszönöm Mr Biersack... - a kulcs karikáját az ujjamra húzta, mint egy újabb gyűrűt...
- Most már nem félek...
- Mitől?
- Semmitől... mert tudom, hogy nem fogsz elhagyni... - kék szemeiben tükröződtek a csillagok...
- Boldog vagy? - kérdeztem én is... - várj!...
A mellkasához hajoltam és hallgattam ahogy hangosan dübörgött a szíve...
- Mit mondott? - kérdezte, mikor könnyes szemmel felnéztem rá...
- Azt, hogy most a legboldogabb...
- Hope... - suttogta a számba...

 

Posta... (Anna blogja)

Nem szoktam mást reklámozni, de ő a húgom... szóval, nagyon kedves lenne tőletek, ha olvasnátok... és még csak 10 múlt ;)  nem ítélkezni :P

http://onedirection2003.blogspot.hu/

Esküvő... (pt1)

Phil a kezemet szorongatta, én pedig reszkettem mint a nyárfalevél, utálom a felhajtást és miután Andy rábízta az esküvő szervezését, hát nem mondhatnám, hogy kis vendégsereget sikerült összetrombitálnia. Szerintem nem túlzás, hogy egész LA ott volt.
- Szerintem be kéne piálnod... - nevetett Ashley, amikor meglátta az arckifejezésemet..
- Olyan sokan vannak?
- Iiii... nem... - hazudta, de láttam, hogy kamuzik...
- Ash... - nyögtem...
- Nyugi...
- De legalább Andyvel lehetnék...
- Nem lehet, nem láthat meg... annyira szép vagy... el sem tudom mondani... - mosolygott Phil...
- Hozok pezsgőt...
- Nem fogok hányni? - kérdeztem kétségbeesetten - vagy elesni???
- Hope... nyugi.... nyugiiiii - próbálkozott a mellettem ácsorgó Phil... a kezeimet masszírozta... mintha attól megnyugodnék... a fenébe is... Ashley visszaért végre a pezsgővel, amit úgy döntöttem magamba, mintha csapvíz lenne.
- Nem semmi... - állt Ashley döbbenten, mikor kikaptam a kezéből a poharat...
- Most már csak egy cigi kéne és teljes lenne a nyugalmam...- néztem rájuk könyörgően, Philip segített kijutni a házból, abban a ruhában amit magamtól soha nem vennék fel... de Phil és Ash is azt állították, hogy tökéletes lesz, ráadásul olyan hosszú volt, hogy nem kellett alá magassarkút vennem... ami nagy segítséget jelentett, tekintettel a bénaságomra... és megelőztük vele a lehetséges baleseteket.
a hátsó ajtón léptünk ki, Phil rám húzott egy giga kabátot, amiben teljesen hülyének nézhettek volna, ha bárki lát, ugyanis vagy 25 fok volt odakint.
A cigi égett a kezemben de még mindig reszkettem...
- Most már nem lehet semmi baj...
- AJajj... ilyet ne is mondj, Andy akármikor azt mondta, hogy minden rendben, abba majdnem belehaltam - nevettem kínomban
- De én nem Andy vagyok és ha én mondom, hogy minden rendben, akkor minden rendben...
- Phil, még meg sem köszöntem...
Átölelt...
- Na de ne nyáladzunk, mert lesírom a sminkem... - nevetett...
- Srácok, mennünk kell... - jött ki Ashley, amitől még jobban görcsbe rándult az amúgy is mogyorónyi gyomrom...
- Férjhez megyek... - nyögtem és belekapaszkodtam Phil karjába...
- Na most nem kéne elájulni... - vigyorgott rám... Ashleybe is belekaroltam a másik oldalról... mindketten a kertben felállított oltárig kísérnek majd... nyugtattam magam...
A kert tele volt emberekkel, én pedig makacsul megkerestem tekintetemmel az oltárnál várakozó Andy-t és többé nem eresztettem a tekintetét... most már szinte rohantam volna... a tömeg eltűnt, mintha ott sem lettek volna... az agyam kizárt mindent... csak azt láttam magam előtt, hogy nemsokára elérem a célomat... Andy karjaiba... vallomással tartozom... az esküvőből csak arra emlékszem hogy gépiesen megismételtem a megismételni való szöveget, közben meredten bámultam Andy kék szemeibe... és azt láttam, hogy ő is csak lassan megismételte a szavakat és közben nem nézett más felé, csak a tekintetemet tartotta fogva... minden megszűnt körülöttünk...

Hazugság

Ashley és Philip társaságát élvezhettem amíg Andy elment tárgyalni a magánnyomozóval.
- Gyere csajszi, gyújtsunk rá! - Phil a karomnál fogva húzott fel és maga után a teraszra, mostanra már teljesen belakta Ash házát, mindenhol látszottak a csajos cuccai és ettől olyan otthonosabb lett minden.
- Egészen úgy fest, hogy megnevelted Ashleyt... - ültem le a teraszon.
- Ashleyvel nem volt semmi baj, tudod hasonlóak voltunk mi ketten... de most már bekötöttem a fejét... - nevetett... - már jöhet is a gyerek...
-Phil, nem bánod, hogy nem lehet...
- Hope... bármikor meg lehet oldani... ma már rengeteg lehetőség van... gondoltam rá, hogy esetleg örökbe fogadhatnánk... ahogy annak idején engem is...
- Ez egy jó ötlet...mit szól hozzá Ash...?
- Tetszik neki... megdöbbentő, de tudod mi... amióta együtt vagyunk mindenben egyet értünk... általában...
- Tényleg nagyon jó lehet... irigyellek, amiért ilyen egyszerű...
- Nekem sem volt mindig az... amikor Andy híres lett... az egész családot megszállták az újságírók... próbálkoztak... de végül megunták... aztán már csak Andy-t szállták meg... mindig más volt a hír... de végül is mindig minden rendbe jön, csak előbb lenyúznak pár bőrt az emberről...
Meghallottam Andy autóját...
- Meg is jött... emlegetni kell és megjelenik... - vigyorgott Phil
Ashley lépett ki az ajtón, csókot lehelt a kedvese szájára és leült.
- Megjött Andy...
- Igen, pont erről beszélgettünk, meg a gyerekekről... - mosolygott Phil

- Az a nő, akivel találkoztál, nem az édesanyád... - mesélte el Andy, ami kiderült... - bár valójában senki nem tudja mi történt anyukáddal, de azt tudják, hogy ez a hölgy egy elszegényedett, alkoholista.... aki a pénzre hajtott... azt akarta, hogy eltartsuk... az újságok holnap lehozzák, sajnos nem tehettem ellene semmit... csámcsogni fognak rajta...
- Legalább még az elején kiderült... - mosolyogtam rá, ahogy leült, az ölébe húzott
- Szerintem adhatnánk nekik jobb témát most már...
- Egy esküvőt... - szólt közbe Phil...
- Vagy egy gyereket... - kontrázott Ash...
Andy úgy nézett rá mint akit felpofoztak...
- Mármint... Philip és én... mi gondolkozunk hogy talán...
- Örökbe fogadnánk egy babát... - mosolygott Phil, a férje dadogásán...
Andy mintha kissé megnyugodott volna...
- Nem akarsz gyereket? - nézett rá Phil... neki is feltűnt a nagy feszültség...
- Nem, azt hiszem egyáltalán nem lenne megfelelő az időzítés... - közben mintha szorosabban ölelt volna... - persze majd ha minden rendben... akkor minden további nélkül... sőt, én lennék a legboldogabb, de ti, hogyhogy kitaláltátok ezt az örökbefogadás dolgot?
- Igazából Phil ötlete volt... - mosolygott Ash - de teljes mértékben egyetértettünk...
- Philip... gratulálok... de most mielőtt elkezdtek gyereket tervezni, lehet egy óriási kérésem?
- Persze Andy...
- Segítenél Hope-nak... megszervezni az esküvőt? Már az sem érdekel ha több ezer fotós lesz ott, csak szeretném, ha végre a feleségem lennél... - fordult felém... a mellkasomhoz nyomta a fejét... - ohh szóval te is ezt szeretnéd... elmondta a szíved...- mosolygott...
- Ahhwww... - tört ki Phil... - ez de édes... persze, hogy segítek... alig várom...

Posta

Új blog:  http://fairysblackdiamond.blogspot.hu/ aki olvasta a http://rebelreasangel.blogspot.hu/ és szerette, annak tetszeni fog szerintem... már csakazért is, mert a szereplők... ugyanazok, csak a történet más... ez amolyan "másik folytatás" :D Remélem tetszeni fog...

Soha...

A nő rám sem nézett, csak maga elé motyogott én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy kár volt ide jönnöm... nem éreztem jól magam.

- Most mennem kell... - suttogtam... elfordultam, de elkapta a karomat...

- De eljössz máskor is?

- Nem tudom még... - vágtam az arcába őszintén, mire sírni kezdett, de nem vártam meg, hogy kiakadjon teljesen...
- Sajnálom! - kiabálta utánam, de nem fordultam vissza
Andy az autóban várt én pedig némán beültem mellé...addig tudtam tartani magam, amíg átölelt. Zokogni kezdtem. A nő akit láttam, számomra idegen volt és semmi nem kötött hozzá és ez valahol bántott.
- Hazamegyünk... - hajolt el Andy, de a kezét a kezemen tartotta...
Otthon a karjaiba vett és és legközelebb az ágyban találtam magam, amint szorosan ölel...
- Sajnálom, hogy így alakult... - suttogta, ekkor fedeztem fel, hogy potyognak a könnyei... - sajnálom...
Hirtelen olyan fájdalmasan nézett, mint akin az egész világ fájdalma átsuhan...
- Andy... én nem haragszom rád...
- Nem veszíthetlek el... meg mondtam, hogy ettől rettegek a legjobban...
- Én pedig elmondtam, hogy vállalom a kapcsolatunkkal járó nehézségeket és azok után, hogy majdnem meghaltam... azt hiszem el tudom viselni hogy az anyám előkerült... és nem hibáztatlak semmiért...
Csak némán a mellkasába fúrtam az arcomat.
- Te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben... - ölelt át

Pár nappal később sem nyugodott meg teljesen...
- Átmegyek Ashleyhez... - kaptam magamhoz a kulcsot... - nem jössz velem,
- Nem, majd utánad megyek... - felelte fel sem nézve a dalszöveges füzetből... szerettem amikor írt. Varázslatosan bele tudtam feledkezni a bámulásába, miközben írt és olyankor minden bajom elszállt. Mellé térdeltem a földre...
- Mi lenne ha inkább megvárnálak? - rebegtem...
- Az még jobb lenne... - ezúttal a szemembe nézett és egy csókot lehelt a számra
Végignyúltam a kanapén, a fejemet az ölébe hajtva és lestem az irományát...
- Kukucskálsz? - mosolygott szívdöglesztően... majd lerakta a füzetet - Azt hiszem ezért büntetés jár - nevetett fel, mikor bűnbánó arcot vágtam... felkapott és az ágyban kötöttünk ki. Nem mozdult, csak hanyatt döntött és a mellkasomra szorította a fülét és hallgatta a szívemet...
- Nem fogsz elhagyni?
- Soha... - suttogtam. Feljebb csúszott és az ajkait az enyémnek szorította...
- Komolyan meg tudod ígérni? - nézett a szemembe, közben felült és magával szemben az ölébe húzott
- Komolyan... nem tudnék már... nélküled élni... - ahogy kimondtam, éreztem, hogy mennyire sebezhetővé váltam ettől... kimutattam, hogy mennyire függök tőle... ettől megrémültem, de ő most magához szorított, hagyta, hogy a karjaim a nyaka köré csavarjam és az ajkaimat követelte...
- Soha... soha nem engedlek el - a fenekemre csúsztatta a kezét, belemarkolt és még közelebb húzott magához, percekkel később már vadul egymás ajkait téptük...
Órákkal később a telefon csörgése ébresztett. Andy karjai körém fonódtak.
- Ne vedd fel... - nyögte
- Muszáj... - mosolyogtam rá... - Ashley az, szerintem nem tudja elképzelni, hogy merre vagyunk
- Mondd neki, hogy az ágyunk köré zuhant egy ketrec és nem tudunk többet kimenni, úgyhogy most halálra szerelmesedjük magunkat... - nevetve vettem fel a telefont...
- Hol vagytok már??? - hallottam meg azonnal a hangját... - Phil már halálra aggódja magát...
- Most indulunk - hazudtam...
- Fogadjunk, hogy nincs rajtad ruha.... - szinte hallottam, ahogy kattognak a kerekei...
- Nincs...
- Ez szemétség... legalább fotót kérünk, ha már elkéstek...
- Persze... - letettem és elindultam a fürdő felé...
A zuhanyból ömlő forró víz szinte égette a bőrömet, de csak a falnak támasztottam a fejem és hagytam, hogy a hideg fal ellensúlyozza a forró víz hatását. Megéreztem magamon Andy érintését, ahogy belépett mögém és hátulról átölelt. Maga felé fordított és a falhoz szorított, felemelt, hogy a lábaimat köré fonhassam ezzel megtartva magam, közben apró csókokkal jutalmazta a testem minden részletét, amit csak ért. Halk, mélyről feltörő sóhajjal háláltam meg mikor végül lassan belém csúszott. Mozgása nem volt lassú, most inkább követelte magának a testemet, a hajába túrtam, amitől még jobban beindult, ha ez lehetséges, a fenekembe markolt és erősebb, gyorsabb tempóra váltott, amitől azonnal a mennyekben éreztem magam... remegve élveztem újra és újra, addig, míg nem követett ő is a csúcsra...
Magához szorított, miközben a víz tovább ömlött ránk a zuhanyból, úgy ölelt, mintha féltene attól, hogy nem tartanak meg a lábaim... talán igaza volt, lassan már lélegezni sem tudnék nélküle...

- Mire jutottál anyukáddal kapcsolatban? - kérdezte Phil, mikor a kanapéjukon ültünk.
- Nem tudom... azóta nem mentem be és egyenlőre nem is áll szándékomban...túl sok fájdalmat okoz a jelenléte... nem tudok a szemébe nézni... érted ezt?
- Megértelek kis csaj... én tuti nem mentem volna oda... - szólalt meg Ash... - lehet hogy az egész egy átverés...
- Hogy gondolod?
- Hát, volt már ilyen, a semmiből feltűnik egy árva akinek meghaltak a szülei és mikor gazdag és híres lesz jön egy csaló és azt állítja, hogy ő valamelyik rég eltűnt rokon...
- Végül is lehet... olyan idegennek tűnik... azt hittem, hogy amikor meglátom majd, akkor felismerek belőle valamit... de nem... teljesen idegennek érzem...
- Talán... ki kéne deríteni... ismerek valakit, aki... utána tudna nézni... - mormogta maga elé Ash
- Azt hiszem az lenne a legjobb... - egyeztem bele...

íhazafelé sétáltunk, amikor esni kezdett. Andy a fejemre húzta a sapkáját, kézen fogott és futni kezdett előre... aztán hirtelen megállt és a szakadó esőben hosszan csókolt.
- Szeretlek... - motyogta a számba... de a válaszra már nem hagyott időt... újra csókolt, majd futni kezdett nevetve.

Anya... ?

A kezem borzalmasan fájt, mivel a gipszem nem került vissza, de nem volt az a pénz amiért panaszkodtam volna. Hazafelé tartottunk épp Vegasból, az utazásunk így is hosszabbra sikerült a tervezettnél, ugyanis az ifjú pár nem volt hajlandó előbújni a szobából 3 napig, de ezt mi sem bántuk.
- Mihez lenne kedved? - kérdezte Andy
- Szeretnék végre haza menni és csak veled lenni, nem akarok semmi mást...
- Ez tökéletes... - mosolygott - fáradt vagy?
- Nem, csak elég volt a társaságból... - vigyorogtam rá.
Szerettem volna hozzá bújni és a végtelenségig úgy maradni, de amikor a ház elé kanyarodtunk meglepetés várt... Carlos és Rose ott ácsorogtak a régi furgonnak támaszkodva... olyan arcot vágtak, mint akik temetésre készülnek...
- Sziasztok - üdvözöltem őket kipattanva az autóból
- Baj lenni... - suttogta Carlos... - újságok kideríteni valami nagy titok... el kell mondani neked... inkább én mint újság...
- Megijesztesz... - suttogtam... - menjünk be.
A kanapén ültünk mindannyian. Rosalie szipogott, miközben könnyeit törölgette.
- Nem is tudom hol kezdeni... - motyogta Carlos, mire Rosalie oldalba bökte és hadart valamit, amit csak Carlos érthetett.
- Rendben... amikor lenni te kicsi... anyuka és apuka élni mellettünk szomszéd ház... amikor apuka meghalni... a te édesanyád lenni nagyon rossz anya... otthagyni téged... azt mondani, csak pár nap... mi vigyázni rád... de ő nem jönni többet haza... lenni sok baj... alkohollal meg drogokkal... de most, hogy te lenni híres... újságok megtalálni őt...
- Miért nem mondtátok soha, hogy él... ? - bukott ki belőlem az első dolog ami eszembe jutott...
- Neked volt jobb nem tudni... de most ő lenni egy köpont, ahol nem inni és nem kapni drog... fog gyógyulni lassan és szeretne látni... érthető... évekig semmit nem tudni rólad, mert mi elköltözni azóta... de irni neki levelet sokszor, küldeni fényképet hogy te felnőni... válasz soha nem jönni... mi azt hinni talán tényleg nem él már...
- És biztos, hogy ő az...?
- Biztos... mi látni fényképet újságban...
- Én mondtam, hogy még olyan is kiderülhet, amit te sem tudsz... - Andy a vállamra tette a kezét. Az érintése megnyugtatott.
Nem tudtam, hogy mit mondhatnék... át kellett gondolnom, hogy mi történik, mégsem tudtam, hogy szeretnék e találkozni, azzal a nővel akit egész életemben halottnak hittem. Carlosék elköszöntek és elmentek, valójában nem haragudtam rájuk, amiért eltitkolták az igazságot. Megértettem, hogy mit miért tettek...
Andy átölelt.
- Mit gondolsz? Meg kéne látogatnom? - kérdeztem üresen
- Nem tudom... fogalmam sincs, hogy én mit tennék a helyedben.... lehet hogy jobb nem felbolygatni a dolgokat...
- Nem tudom én sem... rossz érzésem van az egésszel kapcsolatban...
- Talán az új nap új megoldást hoz... szerintem menjünk el fürdeni, engedek vizet...
- Az jó lesz - mosolyogtam rá...
A kádban ülve elszálltak a gondolataim, Andyhez bújva elfogott valami végtelen nyugalom...

Másnap:
- Biztos egyedül akarsz bemenni? - nézett rám újra kérdőn hatalmas kék szemekkel
- Igen, ez most az én dolgom...
- Akkor találkozunk ha kijöttél... itt várlak... - hálásan rámosolyogtam és elindultam az intézmény bejárata felé... a portán elmondtam hogy mi járatban vagyok... egy park felé mutatott a portás, ahol emberek lődörögtek fel alá... egy nő ült az egyik padon...
- Ő lesz akit keres... - mosolygott a portás bátorítóan.
Ahogy közeledtem felé, a nő arca egyre idegenebbé vált előttem, beesett, karikás szemei elárulták, még nincs itt elég régóta, hogy a szervezete kipihenje az addigi gyötrést...
- Anyu? - kérdeztem szinte némán, mikor elé léptem...
- Hope... tényleg te vagy az... eljöttél hozzám... - suttogta gépiesen maga elé...

Posta

http://therebellovers.blogspot.hu/

Posta

Sziasztok!

Átmenetileg abba hagyom a blog írást, és arra koncentrálok, hogy könyvet írjak (végre) Ahogy láthattátok az utolsó blogomat lezártam, ennek komoly oka van... :) azt a történetet fogom folytatni (persze némi változtatással) és megpróbálom olyan jóra megírni, hátha sikerül végre... könyvet faragni belőle...
A többi blogom továbbra is látható marad, és ha lesz időm, meg némi felesleges energiám és ide illő gondolatom, akkor folytatom majd ezeket... de most az első az a könyv lesz, amire mindig is vágytam!
Remélem nem haragszotok meg rám!
Addig is (amíg nem jelentkezek újra) köszönöm, ha olvastok...

Esküvő...

Vegas nincs is messze... itt aztán tényleg minden világított... Philip izgatottan ugrált örömében...
- Végre megjöttünk...
- Meg, de már szét ültem a...
- ... meg masszírozzam? - nézett rám a vőlegény...
- Ne... - morogtam rá...
- Izgulsz?
- Miért kéne izgulnom? - néztem Andyre értetlenül...
- Hát ilyen alkalom nem sokszor van...
- Lehetek még tanú... - vigyorogtam Philipre...
Vegas a valóra vált álom, a melegek házasságát illetően... beelőztek minket... bár Andy megkérte a kezemet, a bulvársajtó kiszagolta... mint mindent, ezért elhalasztottuk a tervezett esküvőt... Phil és Ash viszont nem titkolóztak, ami pedig a szemünk előtt történik... azt nem látjuk...
- Phil, te izgulsz? - néztem a "menyasszonyra"
- Nagyon... - vigyorgott, de már Ash szájára tapadt...
Odaértünk a szállóhoz, ahol már vártak ránk páran, a zenekar további tagjai és természetesen Andy szülei...
Palms hotel... Mind elfoglaltuk a szobákat... és az estére készültünk. Fáradtan végig nyúltam az ágyon, a karom még mindig gipszben volt és most fájt is rendesen.
Andy mosolyogva nézte, ahogy fetrengtem.
- Annyi minden megváltozott... - suttogtam, amikor leült mellém...
- Hm?
- Hát tudod, kertekben dolgoztam, együtt laktam Rose-al, egy szobában, most pedig itt vagyok... Las Vegasban... a playboy lakosztályban... hihetetlen... de tudod, még mindig az a leghihetetlenebb, hogy veled lehetek. - mosolyogtam rá, felkönyökölve...
- Tudod mennyire szeretlek?
- Ez az, amit alig merek elhinni...
- Pedig nagyon... - ahogy hátra dőltem, fölém hajolt - szeretlek
- Én még annál is jobban... - megcsókolt. Ajkai lágyan értek az enyémhez, végig simította az oldalamat, feltűrve a felsőmet...
- Nemsokára mennünk kell... - húzódott hátrébb kicsit zihálva... - ... sajnos...
- Ez ma az ő napjuk... szóval ne sajnáld tőlük... - nevettem fel, felpattant mellőlem és felhúzott...

Felvettem a ruhát, amit Philip választott nagy gonddal, a cipőt, amiben alig bírtam járni, a tükörképen ott virított az összefirkált gipszem... ez így nem jó... ollót ragadtam és elkezdtem lehámozni magamról... a kezem bár fájt még, nagyjából használható volt és nem rontott az összképen...
- Hol a gipszed? - nézett rám Andy csúnyán...
- A fürdőben... - húztam ártatlan mosolyra a szám... - nem ment a ruhához...
- Ejjnye... - magához húzott... így ölelt, miközben megkötöttem a nyakkendőjét, amit lazábbra húzott végül...
- Utálom... - motyogta...
- Pedig jól nézel ki... - mosolyogtam...
- Persze... mint mindig...
- Te kis egoista... - A számhoz hajolt, de mikor megcsókoltam volna, vigyorogva hátrébb húzta a fejét...
- Ezért most nincs puszi... - vigyorogta, felkapta a fényképező gépét és kézen fogott. Elindultunk a lifthez, útközben összefutottunk Andy szüleivel...
- Nagyon szép vagy Hope, de nem volt begipszelve a karod?
- De, csak... leszedte... - morgolódott Andy
Amy mosolyogva csóválta a fejét...
- Ashley és Philip már elmentek...
- Jó, akkor nem késik senki...
- A srácok?
- Már lent várnak...
A bejárat előtt egy hatalmas limuzin várt ránk, mellette állt a három srác, kiöltözve...
- El sem hiszem, hogy itt vagyunk... - magyarázta Jake CCnek... - sok mindent gondoltam volna, de azt nem, hogy Ashley esküvőjét bárki is megéri... - röhögött...
- Hát, ha beüt a szerelem... - mosolygott Andy... - na de menjünk...
A limuzin belülről is csodálatos volt, nagyobb volt mint a lakás, ahol Roseal laktam... elmosolyodtam ezen...
Andy átölelt amikor mellé ültem.
- Gyönyörű vagy... - suttogta és az ajkaim felé hajolt, aztán nevetve elhúzódott... - de akkor sem kapsz csókot...
Lefotózta a többieket, és vigyorogva nézett rám... gonoszkodott...
- Egoista vagy... akkor is...
- Hmm... sokáig fog tartani a bünti... - kinyújtottam a nyelvemet rá, mire Amy elnevette magát...
- Tényleg Hope, még nem is láttam a gyűrűdet... - kapta magához a kezemet megcsodálva fia választását... majd könnybe lábadt szemmel átölelt...
- Minkét fiam jól választott... - mondta... - na nézz oda, elkenem a sminkem...
Odaértünk a villogó díszes kápolnához... Ashley idegesen ácsorgott előtte cigivel a kezében...
- Már megint bagózol? - nézett rá Andy...
- Ideges vagyok...
- De nincs baj? - kérdeztem
- Niiincs... csak izgulok... nagyon szép vagy... - mosolygott kifújva a füstöt... - Andy, hoztál...
- Itt van... - tartotta fel a fényképezőgépet mielőtt végighallgatta volna a kérdést.
Besétáltunk és mindenkit a helyére irányítottak. Az oltárnál várakoztunk, Ashley már megérkezett... Philip, pedig... Amy oldalán érkezett zenére. A szertartás rövid volt, de szép... Amy meghatottan sírdogált. Jake fotózott.
Aztán már nem csak Jake... megjelent pár újságíró az esküvő végén és lefotóztak mindent és mindenkit... elégedetten távoztak, mi pedig elindultunk vacsorázni. Minden visszafogott és tökéletes volt...
Miután vacsoráztunk, visszamentünk a szállodába, ahol a lakosztályban egy hatalmas bulit csaptunk, bár nem voltunk sokan, de így volt tökéletes... A medencében bulizunk, egyszer csak észrevettük, hogy eltűnt az ifjú pár, de nem hibáztattuk őket... hiszen ez volt a természetes...
A vízben Andy nyaka köré fontam a karjaimat és a dereka köré a lábaimat.
- Nincs puszi... - mosolygott édesen...
- Gonosz vagy... - morgolódtam... mire a számra nyomta forró ajkait... úgy éreztem magam hirtelen, mint aki megnyerte a fődíjat... - végre... - suttogtam...
- Már nem bírtam volna tovább... - nevetett fel, miközben a medence széléhez sétált velem... mindent lehetett látni innen... és minden tökéletes volt...
- Nem bántad meg, hogy velem vagy? - tette fel a leghülyébb kérdést...
- Nem... soha egy pillanatig sem... bár nem egyszerű, de mindent megér, hogy láthatom a mosolyod, és engem csókolsz...
- Boldoggá akarlak tenni... - tapadt újra a számra...

Meglepcsi posta :DDD

http://therebellovers.blogspot.hu/ ELKEZDTEEEM :D

Posta

Most kicsit tanulok, mert fél5 től vizsgám van :D szorítsatok nekem lééégyszi!!!
Utálom a matekot és a fizikát! :DDD de hát ilyen az élet... (kellett nekem halasztani :/)

Apropó...
Cigifüggőségem az egekbe szállt :DD imádok írni, de káros az egészségemre... :DDD egy rész alatt elszívok 3 szál cigit... hmmm... elgondolkodtató, de imádok cigizni :DDD

Na ennyit rólam:D
Remélem még ma tudok írni új részeket... egyet ide egyet oda... :D ÉÉÉSSS nemsokára új sztorit kezdek... leghűségesebb olvasóm és kommentelőm kedvére teszek... de nem lövöm le a poént előre...

Mi a...???

"- Hope... én... szeretném, ha... itt csókolhatnálak meg utoljára... - döbbenten néztem rá...
Utoljára? El fogom veszíteni újra...???????A sírás kerülgetett egy pillanat alatt és életem legszebb estéje hirtelen... átváltozott rémálommá... Nyeltem egyet, de kiszáradt a torkom...
- Utoljára?"

A feszült pillanatok ólom lábakon vonszolták magukat... a cigim halkan pattogott ahogy beleszívtam... lassan teltek én pedig alig tudtam visszatartani a kitörni készülő pánikomat... óvatosan kifújtam a füstöt, hogy elkerülje a szememet... nehogy beinduljanak a könnyeim...

Lassan az ajkaimnak nyomta az övét... a nyelve utat tört a számba és érzékien csókolt... ez lenne egy búcsúcsók... olyan édes volt... Utoljára? még a fejemben visszhangzott... de elváltak ajkaink... megfogta a kezemet...

- Igen, utoljára... - erősítette meg... - utoljára... mint a barátnőmet... utána már úgy szeretnélek csókolni, mint a menyasszonyomat...

Most elmúlt az első pánikrohamom, most az agyam fagyott le... el akar venni? Engem???? 

- Hope? - nézett rám ijedten... - minden oké? - lassan letérdelt, de a kezemet nem engedte el... - szóval Hope, hozzám jössz?

- Ahhőőő... - nem jöttek ki szavak a számon, végül csak a nyakába borulva, fuldokló zokogás közepette kinyögtem egy "uhum... igent" mire boldogan felkapott és valahogy az ujjamra varázsolta a világ legszebb gyűrűjét...

- Vigyázz... - jött ki az első hang a számon... - Meg ne erőltesd magad...

Leült velem az egyik székbe és betakart minket a pokróccal...

- Most pedig... szeretnélek megcsókolni, mint a menyasszonyomat... - furcsa volt ezt hallani... de tetszett... újra megcsókolt, csókja jobb volt, mint valaha...

- Szeretlek... - suttogta...

- Én is, de nagyon megijesztettél...

- Igen, láttam... sajnálom... - mosolygott... - de megérte?

- Meg... - bújtam a mellkasához... 

Ash és Philip is előkerültek Philip dohányozni érkezett, Ashley, pedig nem bírta elengedni a kezét... a csuklójuk körül díszelgő rózsaszín bilincs összekötötte őket...

- Istenem... - nyögött fel Andy...

- Ne már haver... nincs ebben semmi gáz... - vigyorgott Ash...

- Megkértem Hope kezét... - vigyorgott vissza Andy...

Philip ugrálni kezdett örömében, amit különösen viccessé tett, hogy Ashleyt magával rángatta... kitört belőlünk a röhögés...

Megint boldog voltam...

Ashley:

Ismeritek a mondást, miszerint minden csoda három napig tart...?

Pontosan három nap telt el, amikor csöngettek... Andy nyitott ajtót...

- Andrew Biersack?

- Igen?

- Velünk kell jönnie... a barátnője kórházba került...

- A barátnőm?

- Igen... Juliet Simms... sújos balesetet szenvedett...

- Hogy bassza meg...

- Parancsol?

- Semmi... csak Juliettel már semmilyen kapcsolatom nincs...

- Hát az orvosainak ezt állítja és nekünk is az ön elérhetőségeit adta meg, mint egyetlen hozzátartozó... nem hajlandó azóta sem beszélni, syem enni, pedig elütött valakit... és fel kéne vennünk a vallomását...

- Mikor történt ez?

- Pár órája...

- Istenem... - bukott ki a számon... - mi van ha Hope...

- Az nem lehet... Carlosékhoz ment... biztos ott van... - dadogta Andy... de már eszeveszettül tárcsázta is Hope számát... 

- NA??? - Idegeskedtem...

- Ki van kapcsolva... - fagyott le a hős szerelmes...

- Gyerünk... - Andy a rendőrökkel ment én pedig követtem őket... közben egyre dühösebb voltam, amiért a feljelentésünkkel csak egy távol tartási végzést kaptak Andyék... most épp eldönteni sem tudtam, hogy kire vagyok mérges... a kórház előtt láttam, ahogy Andy kiszáll és felrohan a rendőrökkel... miután parkolót találtam, utánuk rohantam...

- Hope... - láttam meg a folyosón ténfergő lányt... infúziós állvánnyal sétált... arcán kék foltok, karja felkötve...

- Ash... Juliet meg akart ölni... - nyögte, miközben a mellkasomnak dőlt...

- Jól vagy? - kérdeztem...

- Nem... Ashley... Andy hova rohant?

- Hát tudod, a rendőrök nem tudták, hogy te ki vagy, viszont Juliet őt nevezte meg egyetlen hozzátartozójának... ezért jöttünk...

- Ti nem is tudtátok, hogy én vagyok?

- Sejtettük, de reméltük, hogy nem...

Andy jelent meg... könnyes szemmel magához szorította Hope-ot...

- Sajnálom... - suttogta... - ez mind az én hibám...

- Mi van vele? - Néztem Andyre...

- Amnézia, de szerintem csak megjátssza... állítólag arra sem emlékszik, hogy már nem vagyunk együtt...

- Pfff... 

- Próbáltam elmagyarázni neki, de valami megjátszott hisztirohamot kapott és inkább eljöttem... 

- Én emlékszem mi történt... - suttogta Hope... - pont kijöttem Carloséktól... a kocsihoz mentem... akkor láttam meg... teljes erővel nekem jött... miután elestem begurultam a dzsip alá, de ő még háromszor négyszer nekiment... - sírva fakadt... - apu autója... teljesen totálkáros...

- De legalább, neked nincs olyan nagy bajod... - mosolyogtam rá bátorítóan...

- Ja... túléltem... - átölelte Andy derekát és hozzábújt, mint aki teljesen el akar tűnni...

A rendőrök közeledtek...

- A kisasszony? - nézett a rendőr kérdőn Andyre...

- Ő a menyasszonyom... őt gázolta el Juliet...

- Felvehetjük a vallomását?

- Persze... - válaszolt Hope magabiztosan

- Van kórterme...

- Nincs, nincs elég hely, mert valami buszos tömegbaleset volt... - mosolygott - átadtam a helyem egy idős házaspárnak... 

- Ez kedves, akkor itt? - kérdezte a rendőr...

- Persze... itt is jó, csak legyünk túl rajta... - nézett könyörgően Hope...

- Rendben, akkor elmondaná mi történt?

Hope újra elmesélte részletesen... Andy meredten nézett maga elé... Juliet elvetemült és teljesen megőrült... Írtam egy sms-t Philipnek... még nem is tudta mi történt... reggel elment vásárolni...

A rendőrök megköszönték Hopenak a vallomást, majd eltüntek az emeleten... Julietért mentek, aki megúszta valami fejsérüléssel... amitől az állítólagos amnéziája kialakult, de pechére Hope vallomása egyezett az egyetlen szemtanú vallomásával... így Julietet legközelebb másnap láttuk, bilincsben vezették el... épp mellettünk, mert Hope még mindig a folyosókat rótta szoba híján...Hulla fáradtan aludt éjszaka maximum egy órát Andy ölében... de legalább idő közben megszabadult az infúziótól... és persze Philip is megérkezett, aminek én nagyon örültem, a mellettünk elhaladó Juliet kevésbé, ugyanis az én drágám a rendőrök szeme láttára úgy szájba vágta a lányt, hogy attól visszatérhettek volna az elveszett emlékei... Hisztériás rohamot kapott...

- Hogy képzelik? - ugrott a rendőr felé... - nem látta????

- Mit? - vigyorgott rá a rendőr... majd intett egyet nekünk és elvezették végre a hisztérikát...

- Most már minden rendben lesz... - ölelte át Andy Hopeot...

- Remélem...

Romantika...

Hope:
Pár nappal később Andy állapota már sokkal jobb volt. A kezemet fogva rángatott a garázsba, Philipék legutóbbi akciója óta nem jártam odalent... inkább Andy autóját választottam, ráadásul nem akartam látni apu autóját romhalmaz állapotában... fájt, hogy tönkrement...
- Gyeree... - mosolygott
Remélem nem valami luxusautó vár lent, mert akkor tuti megfojtom...
Vigyorgása egyértelművé tette, hogy valamire készül és nem szerettem a pénzszórós ajándékait...
Mikor odaértünk betakarta a szememet a kezével és úgy vezetett...
- Izgulsz?
- Nagyon! - vágtam rá, bár egyértelmű volt...
- Na... leshetsz - engedte be a fényt a szememen...
Apu autója állt előttem, de olyan volt... mintha kicserélték volna, újra festették... minden új és csillogó volt rajta...
- Megcsináltattad? - néztem rá csillogó szemekkel, mire üszkén bólintott...
- Bár igazából Philip adta az ötletet... én új autót akartam venni neked...
- Ahh arra semmi szükség... ennek sokkal jobban örülök... - átkaroltam a nyakát lábujjhegyre állva... még így is kicsit le kellett hajolnia, hogy megcsókoljon. Imádtam, hogy ilyen magas.
- Köszönöm... - suttogtam a szájába
- Nem kell... imádom, ha költhetem rád a pénzt, pláne, ha annak ennyire örülsz...
- Ennek most tényleg nagyon örülök! - vigyorogtam rá...
- De van még valami... este elviszlek valahova, most, hogy végre jobban vagyok...
- Oooo rendben, alig várom - mosolyogtam...
- Megőrjítesz... - csókolt meg... - Deee
- De?
- Nem ketten leszünk...
- Hmm?
- Ash és Philip is velünk jönnek, mert tudod... meg akarom hálálni amit értünk tettek...
- Engem nem zavar, legalább végre megtudhatom, hogy hogy...
- NEEE ne kezd megint... - vigyorgott... napok óta szívattuk a sex témával...
- Jó rendben... csak vicceltem... - nevettem fel

Este felé már készülődtem volna, mikor rájöttem, hogy nem tudom mit vegyek fel...
- Phil, nem tudod, hogy hova megyünk?
- Sejtelmem sincs, Ash azt mondta, hogy öltözzek melegen...
- Hmm...
- Ezek szerint te sem tudod...
- A-a...
Visszasétáltam a szobánkba... Nagyon jó kedvem volt, alig vártam, hogy induljunk... bármi is az úti cél...
- Öltözz melegen... - ölelt át Andy, miközben hátulról átölelt és lefejtette rólam a törölközőt...
- Jajj... - nyögött fel... - nem bírok magammal...
Átöleltem, ő pedig magához szorított...
- Még kicsit bírd ki... - suttogtam, pedig már én is nagyon akartam őt...
- Nem tudom menni fog-e...
Gyorsan felöltöztem, miután elengedett... ő pedig duzzogva nézett az ágyon ülve...
Csöngettek, mire úgy pattant fel, mint akit puskából lőttek ki. Philip és Ashley is elkészültek, így utána mentünk. A kapu előtt egy lovaskocsi állt... nem hittem a szememnek... csak álltam meredten... Philip rögtön Ashley nyakába ugrott... Andy viszont sehol... mikor észrevettem, hogy az egyik lovat eteti valamivel, odaszaladtam és átöleltem...
- Annyira édes vagy...
- Megérdemled... - mosolygott szívdöglesztően...
- Gyerünk... - vágott közbe Ashley...
Felmásztunk a kocsira betakaróztunk a pokrócokkal és elindultunk. Városnéző körútra indultunk, ennél romantikusabb élményben még soha nem volt részem... szorosan összebújtunk. Andy mosolyogva bámult...
- Miért engem nézel? - suttogtam... - Olyan szép így este minden...
- Te sokkal szebb vagy... - adott egy puszit a fejemre...
Ashley és Philip is összebújva beszélgettek... minden olyan tökéletes volt. Pár fotós lekapott minket, de senki nem bánta, ma még ők sem ronthatták el a boldogságunkat...
- Megálló... - kiáltotta el magát a "sofőr"
- Hol vagyunk?
- Vacsorázni megyünk... - Válaszolt Ash Philip kérdésére... Andy pedig mosolyogva lesegített a kocsiról... egész este mosolygott, ez tett igazán boldoggá...
A parton voltunk, Sehol senki, csak egy asztal... tele mindenféle kajával, négy személyre terítve... miután megvacsiztunk, visszaszálltunk a lovaskocsira és még órákon keresztül kőröztünk a városban... Már dideregtünk a hidegtől, mikor hazaértünk. Andy megköszönte a bácsinak a fuvart és bementünk. Ash és Philip el is tűntek rögtön.
A teraszon ültünk.
- Itt csókoltalak meg először... - féloldalas mosolyától majdnem leolvadtam a székről... pláne mikor eszembe juttatta azt az első csókot...
Mosolyogtam némán, mint egy gyogyós...
- Hope... én... szeretném, ha... itt csókolhatnálak meg utoljára... - döbbenten néztem rá...
Utoljára? El fogom veszíteni újra...???????A sírás kerülgetett egy pillanat alatt és életem legszebb estéje hirtelen... átváltozott rémálommá... Nyeltem egyet, de kiszáradt a torkom...
- Utoljára?

Felvállaljuk...

Philip:
Reggel még midnen rendben volt de délután aztán bekövetkezett az, amire nem is számítottunk.
Az ablaknál álltam értetlenül...
- Ashley... - suttogtam, éreztem, hogy remeg a gyomrom az idegtől...
- Mi a baj - ölelt át, de hirtelen el is ugrott az ablak elől... - ez meg... Andy!
Üvöltve indult el megkeresni őt... én pedig még mindig dermedten néztem a fotósokat... Hope állt meg mellettem épp annyira meg volt lepődve, mint én.
- Hát ezek?
- Nem tudom, de elég furcsa...
- Nézzük meg a neten, hátha van valami...
- Ja, ez jó ötlet...
A kanapéra ültünk, amikor előkerültek Andyék, mi már tudtuk, hogy mi történt...
- Nem tudom mi történt... - magyarázta Andy... - most nem csináltunk semmit...
- De mi tudjuk... - suttogtam... Hope némán ült...
- Mondjatok valamit...
- Juliet volt... tegnap amikor vásárolgattunk... az egész azért volt, hogy minél több dolgot megtudjon... most az újságírók elég kíváncsiak... Ashleyre és Rám... Andy öngyilkosságára... és erre... - fordítottam meg a laptopot, amin Hope a tegnap vásárol fehérneműben pózolt egy fotón... a képet valószínűleg Juliet csinálta, amikor nem figyeltünk...
- Atyaég... - suttogta Ashley... - most... gondolkoznom kell...
Mellém ült és a mellkasához húzott...
Andy viszont még mindig meredten állt...
- Veled mi van? - nézett rá Ashley
- A szüleim... ezt, hogy magyarázom meg? És most ti is bajban vagytok... és Hope is...
- Nyugi, kitaláljuk, de először is eltereljük az újságírók figyelmét...
- Hogy? - nézett rá Hope
- Majd mi... - mosolygott rám Ashley... - ha te is benne vagy... én nem bánnám, ha nem titkolóznánk tovább....
Éreztem, hogy hatalmasat dobban a szívem...
- Te felvállalnád? - könnyek szöktek a szemembe és kiszáradt a torkom
- Nehogy sírni kezdj... - csókolt meg lassan... - persze, hogy felvállalnám, mondtam, hogy szeretlek...
Andy lehuppant Hope mellé...
- Akkor, mi most kimegyünk... adunk egy csontot a kutyáknak... - mosolygott Ashley és kézen fogott... életemben nem voltam ilyen ideges... Andy testvéreként sikerült megúsznom minden féle szereplést eddig... de most nem bántam... boldogan lépkedtem kifelé a garázsajtón át... egyenesen a fotósok elé... Ash határozottan lépkedett feléjük, de megelőztek és odaszaladtak...
- Igaz a hír? Tényleg meleg és mióta és ki ő és...
áradtak a kérdések és Ash türelmesen válaszolt rájuk... aztán megrágták a csontot és a téma hamar Andy dögös barátnőjére terelődött volna, de Ash a számra tapadt és újra vakuk villanásától vakultam meg...
- Köszönjük a kérdéseket... - persze tovább kiabáltak utánunk még... de Ashley húzott maga után befelé a házba...

18+

A garázsban végre kettesben voltunk kicsit.
- Köszönöm... - suttogta, miközben a derekamra csúsztatta a kezét...
- Mit?
- Hogy mellettem vagy... - csókolt meg... a keze a pólóm alá csúszott és lehúzta azt. Ajkaival cirógatta végig a bőrömet, a keze kicsit lejjebb vándorol, amitől azonnal duzzadni kezdett a férfiasságom. Én következtem, lehúztam a pólóját. A haját cirógattam. Végigfuttattam az ujjaimat a tetoválásán mire megremegett... A dzsip épp jó helyen állt. Ashley neki támasztott és kigombolta a nadrágomat, ami a földön landolt... Lassú mozdulatokkal végigcsókolta a testemet haladva lefelé, miután elérte, előttem térdelve a szájába vette meredő férfiasságomat, amitől rögtön megremegtem... egyre gyorsabban mozgott, amitől alig bírtam tartani magam... közben az arcomat fürkészte, néha elmosolyodva...
- Jó érzés? - kérdezte egy pillanatra megállva, de a választ nem várta meg újra a szájában voltam...
- Nagyon... - sóhajtottam bele a levegőbe... mielőtt elélveztem volna felállt... - gyere... - suttogtam és most én térdeltem elé... amíg a számban volt, végig a hajamba túrt és hangos nyögésekkel jutalmazott...
- Szét durranok... - nyögte a levegőbe, mire gyorsabb tempóra váltottam, de ő félreugrott előlem... - várj...
Zihált a levegőbe...
- Én akarlak... - harapott alsó ajkába... bár egy ideje együtt voltunk erre még nem került sor... tudtam, hogy neki ez új terep...
- Én is akarlak... - mosolyogtam rá és a kezemet újra a férfiasságára helyeztem... - ... rendben...
Hátat fordítottam neki, a padló hidegét éreztem a tenyeremen, de nem bántam, felforrósodtam... Ashley egy pillanatig hezitált, de végül mögém térdelt...egyszer csak megéreztem, ahogy nekifeszül a testemnek... önkéntelenül összerándultam, mire várt egy pillanatot, hogy ellazuljak, majd lassan belém csúszott... a hirtelen fájdalomtól az ajkamba haraptam, de Ash nem mozdult...
- Nagyon fáj? - kérdezte, mire határozottan megráztam a fejem és elkezdtem mozogni... átvette az ütemet és máris sokkal jobb volt... a kezét a férfiasságomon jártatta közben... pillanatok alatt belejött... éreztem, hogy kitölt belülről... zihálva nyögtem... sóhajai a fülemben visszhangoztak, amikor elért a gyönyör... remegve spricceltem a padlóra. Ash pedig még mozgott párat bennem végül ő is elélvezett...
A padlóra terített pokrócon feküdtünk egy darabig...
- Nem fájt? - kérdezte, miközben a hátamat cirógatta...
- Nem... nagyon finom voltál... - fordultam felé, hogy meg tudjam csókolni...

18+vége

Hope:
Philip és Ash jó ideje bejöttek, de a garázs felől érkező furcsa hangok arra utaltak, hogy egy darabig nem látjuk őket... Andy a fejére tette a párnát...
- Menjünk fel... - vigyorogtam rá...
- Nem akarom elképzelni sem, mi folyik ott... - mosolygott és a kezemet fogva követett az emeletre... az ablakból még láttuk a lassan eltünedező fotósokat...
- Szerinted kintről nem lehet hallani?
- Nem hiszem... különben nem mennének el... - vigyorgott rám
- Mi lesz a fotókkal... majdnem meztelen vagyok rajtuk... fel kéne jelenteni Julietet tényleg...
- Igen, azt hiszem, az lesz a megoldás... és talán fel kéne hívnom a szüleimet is...
Átölelt, még mindig beleremegtem az érintésébe... olyan megnyugtató volt... az ölében feküdtem, amikor a telefont magához vette és tárcsázott...
- Szia... igen láttam... nem... nem... nem igaz.... nyugodj meg... nem, nem akarok meghalni.... nem... nem anyu... Hope nem direkt csinálta... Juliet volt... igen az a Juliet... anyu ne idegelj... nem... minden rendben lesz... igen... igen az Philip... oké... jó... szia...
Mikor letette kopogtak... Ashley és Philip...
- Olyan a fejed... - vigyorogtam Ashleyre... - de tiéd még olyanabb - mutattam Philip szanaszét álló hajára...
- Csitt... - kussoltatott el...
- Elmentek az újságírók...
- Leélveztem a kocsidat - kacsintott rám Philip... Andy egy újabb párnába fullasztotta bele magát, Ashley pedig rák vörös lett...
- Akkor mosd le... - nyafogtam...
- Nyugi, csak vicceltem... - de ennek ellenére láttam, hogy mindketten olyan kisimultak, hogy tuti történt valami... elfogott a kíváncsiság...
- Philip... elmeséled, hogy ti...
- Nem, nem nem nem ... - hajtogatta Andy... - ha erről szeretnél cseverészni, menjetek szobára... kérlek ne kínozz...
- Homofób - húzta fel az orrát játékosan Philip...
- Tudod, hogy nem vagyok az, de van amit nem akarok tudni... Hope... menj csak.. beszéljetek ki minket vagy mit tudom én... de ne előttem...
Mind röhögésben törtünk ki...
- Mi a baj Andrew, nem áll a... - a párna egyenesen Philip arcában landolt...
- Minden rendben a farkammal... jó?
- Amúgy meg ne beszéljetek előttem ilyenekről... a sebeim miatt nem lehet és olyan kanos vagyok, hogy már lassan szét durranok... nincs sex téma előttem... távozzatok... sátánkák...
- Jajj akkor felhozom neked a laptopot... nézegesd Hope képét amíg mi beszélgetünk... - viccelődött Ashley...
Végül nem hallgattam meg Philip kiselőadását a férfiak közötti sexről...
Kettesben maradtunk végre, amikor eltűntek a fürdőben...
- Énekelsz nekem? - kérdezte...
- Én? Ezt én kérdezhetném inkább...
- Tudom, hogy, hogy énekelsz... szeretem... - mosolygott... halkan dúdolni kezdtem, mire átölelt és egymás karjaiban elaludtunk...

Shopping...

Andy:
Persze elaludtam, mielőtt hazaértek, de Hope hangjára felébredtem...
- Komolyan... szeretnénk beszélni veled... rendben... nem, most alszik... szia... - telefonon beszélt
Mikor letette Philip hangját hallottam...
- Ez akkor is hülye ötlet...
- Tök normális volt...
- Akkor is... legalább megvárhattad volna Andy véleményét...
Ekkor esett le, Hope Juliettel beszélt... felkeltem és elindultam a konyha felé, ahonnan a hangjuk jött...
- Igaza van Philipnek... - mindketten rám meredtek... - hülye ötlet... de ha Hope ezt tartja jónak... akkor támogatom...
- De jó hogy felébredtél... - fintorgott Philip
Hope átölelt, édesen körém csavarta a kezeit... olyan apró volt mellettem... hirtelen belém hasított az érzés, hogy mindentől meg kell védenem... és rádöbbentem, hogy a jelenlegi legnagyobb fenyegetést Juliet jelenti én pedig beleegyeztem... de ha most visszatáncolok, azzal megbántom mert nem állok mellette... csapdába kerültem...
- Nem vagy éhes? - nézett rám nagy szemekkel Hope
- De - most döbbentem csak rá, hogy mennyire... hangosan megkordult a gyomrom mire Hope felnevetett... Philip eltűnt, egy tányérral jött vissza. Olyan éhes voltam, hogy pillanatok alatt befaltam mindent... Csöngettek. Ashley az emeletről száguldott le, Hope viszont megelőzte és beengedte a vendéget...
- Kösz, hogy átjöttél... - hallottam kintről, amitől belém hasított a fájdalom... ahogy felugrottam...
- Remek... - motyogtam, ahogy kiléptem és megláttam Juliet bűnbánó kamu arcát... irtóra szerettem volna lefejelni...
- Andy! De örülök, hogy jól vagy... - Mosolygott rám, amitől felfordult a gyomrom...
- Én is... örülök, hogy jól vagyok... - morogtam, de Hope csúnyán nézett rám... Leültem mellé a kanapéra... Juliet pedig helyet foglalt velünk szemben... persze Philip és Ash is megjelentek... csak ácsorogtak némán... kezdett az egész kínos lenni, de Hope magánál volt...
- Juliet, nem tudom, hogy mit érezhetsz, de el kéne fogadnod, hogy Andy nem szeretne veled lenni...
- Hát igazad van...
- És ezt most komolyan is gondolod? - nézett rá Ash...
- Miért vagytok ti is itt? Amúgy meg te bebuzultál?
- Megint megütlek... - sziszegett Philip...
- Jó bocsi... nehéz levetkőzni a haragomat... én tényleg nagyon szeretlek... - fordult felém... - és amikor a kamukapcsolatunk alatt együtt kellett mennünk mindenfelé, én élveztem és szerettem veled lenni... azt reméltem, hogy együtt lehetünk... úgy komolyan... de akkor jött Hope... és minden elromlott... bosszút akartam... persze soha nem gondoltam, hogy idáig fajul... - mutatott a bekötözött karjaimra... - sőt azt sem gondoltam, hogy ennyit jelent neked ez a lány... sajnálom, eltűnök a képből... és ennyi...
- Tényleg? - néztünk rá Ashleyvel egyszerre kérdezve...
- Persze... - mosolygott egyet, felállt és az ajtóból még visszanézett... - és Philip... vagy hogy hívnak... attól mert buzi vagy... még nem illendő megütni egy nőt...
- Utálom ezt a ribit... - sziszegte Phil miután eltűnt Juliet...
- Én nem hiszek neki... - lepett meg Hope mindenkit újra...
- Hát én sem... - értett egyet Philip...

Eltelt pár nap, sokkal jobban voltam, de még mindig aggódtam Hopeért és Juliet miatt, hogy vajon mit tervez, de arra soha nem gondoltam volna... ami ez után következett...
Hope épp pakolászott és indulásra készen volt...
- Hova mész?
- Elmegyünk vásárolni...
- Philipel?
- Nem... őh... Juliet hívott...
- Ez valami rossz álom... - ráztam meg a fejem...
- Nyugi, minden rendben, csak vásárolunk...
- Jajj könyörgöm vigyázz vele... te mondtad, hogy nem hiszel neki...
- Jó, megígérem, hogy vigyázok...
- Hé... - fogtam meg a kezét... majd belenyomtam a kártyám... - vegyél valami klassz cuccot...
- Köszi - mosolygott édesen... ezúttal nem kezdett el ellenkezni... csak eltette a kártyát és mosolygott tovább...
- Elvihetem a kocsit?
- Mi történt a traga...
- Héé ne bántsd... csak mostanában... nem annyira működik...
- Miért nem szóltál?
- Mert neked is van autód és tudtam, hogy nagy ügyet csinálnál belőle...
- Pfff... - néztem rá csúnyán... - elviheted a kocsit...
Egy csókot nyomott a számra és elindult... néztem, ahogy eltűnik a feljáróról az autóm...
Itt az alkalom... azonnal hívtam egy jó barátomat és pár órával később már a garázsban szerelték a dzsipet...  Philip vigyorogva mászkált fel-alá...
- Minek örülsz?
- Láttam a művedet a garázsban...
- Te Phil... nem mennél el shoppingolni?
- De persze... hol van Hope?
- Öhh... ez az... elment vásárolni Juliettel... arra gondoltam, hogy utánuk mehetnél... hogy ne legyen semmi gáz...
- Már előbb is szólhattál volna... - azonnal elrongyolt, mint akit puskából lőttek ki, miután megmondtam, hova mentek...
Ash döbbenten nézett utána...
- Hát te... persze ne válaszolj... - duzzogott, amikor Philip eltűnt
- Én kértem meg, hogy menjen el Hope után...
- Hm?
- Elment Juliettel vásárolni...
- Mi a fasz? - akadt ki...
- Hé nyugi... Philip ezért ment utánuk...
- Hát... szerintem nekünk is menni kéne...
- Hope irtó dühös lenne, ha megjelennénk... Philip elő tudja adni magát...
- Jóh... igazad van... de akkor is hülyeség volt belemenni ebbe...

Philip:
A plázában rohangáltam, mint egy eszeveszett őrült, sehol nem találtam őket... aztán egy kis bolt mellett elhaladva meghallottam Hope hangját...
- Nem hiszem, hogy Andynek ez tetszene... - nyögte... beléptem az üzletbe... a próbafülkénél állt Juliet és a próbafülkében Hope... Egy vadító fehérneműben tipegett... egyenesen a szemembe nézett...
- Hé Phil, hát te?
- Én csak épp vásárolok, aztán meghallottam a hangod...
- Na persze... - szólalt meg a rohadt ringyó...
- Kuss... - sziszegtem...
- Andy küldött? - kérdezte nevetve...
- Nem, tényleg vásárolni jöttem, nem mintha közöd lenne hozzá...
- Philip... - suttogta Hope... - megvársz kint?
- Ah persze... - jöttem rá, hogy irtó zavarban van így egy szál valamiben...
Az üzlet előtt várakoztam, miközben próbáltam kiradírozni a fejemből Hope vadító látványát... de nem nagyon ment... közben az járt a fejemben, hogy mit tervezhet az a szuka...
- Hé, végeztünk... - Hope kezében egy zacskó árulkodott róla, hogy megvette a fehérneműt... Andy te piszkos mázlista...
- Rendben, hölgyeim, akkor önökkel tarthatok?
- Persze... - Hope aranyosan elmosolyodott... - épp cipőt megyünk nézni...
- Én nem bánom, ha nem ütsz meg többet... - zsörtölődött a ribi
- Ne adj rá okot... - sziszegtem rá... a zsebemből előkaptam egy nyalókát és betömtem a számba... ez jó volt a dohányzás mentes övezetekben... megnyugtatott... A cipővásárlás alatt kifejezetten elcsodálkoztam Juliet közvetlenségén... egészen olyan volt, mintha őszintén próbálná kiengesztelni Hopeot... egész... kedves volt... bár ezt fáj kimondani...
Hope épp egy giga sarkú cipőben botladozott, Juliet eltűnt egy pillanatra, majd egy kendőt dobott a vállamra vihogva...
- Jól áll neked... - vigyorgott...
- Köszi... te figyelj, sajnálom, hogy megütöttelek, bár megérdemelted...
- Tudom... kissé elragadtattam magam, de te mit tennél, ha Ash bejelentené, hogy van valakije és minden reményed elszállna...
- Ashley és én tényleg együtt vagyunk... ti... nem voltatok együtt és ezt te is tudod...
- Csak hát... a remény mindig ott volt...
Egészen megsajnáltam volna, ha nem kételkedtem volna az őszinteségében még mindig...
- Én ebben nem tudok járni... - tipegett oda Hope...
- Andy nem szereti... - mosolyogtam rá... - szóval nem nagy baj... de segítek... - felidéztem a fehérneműt és elkezdtem keresgélni egy hozzá illő cipőt... ami nem hetven centis sarokkal rendelkezik...
Végül berángattak még vagy harminc üzletbe... az utolsó egy újabb fehérneműbolt volt...
- Megint kint várjak? - néztem rájuk...
- Nem kell... szerintem el tudsz viselni egy ilyen látványt... - Juliet azt hitte, hogy rózsaszínbuzi vagyok...
- El... - vigyorogva beléptem utánuk... Felváltva próbálgatták a cuccokat, Hope pedig az idegeimet tépte minden alkalommal... végül megvett egy göncöt itt is... soha nem láttam még így vásárolgatni... de jó kedve volt és Juliet is egész normálisba váltott át...
Végül este indultunk haza, Juliettől elköszöntünk és nem történt semmi, ami arra utalt volna, hogy hátsó szándéka lenne...

Posta

Mindjárt hozom a részt is de muszáj bemutatnom valamit nektek...

Aki mostanában kicsit leköti a figyelmemet... és miatta lassabban megy az írás... :D de meg lehet neki bocsájtani :))

Ő itt Hupi :)

Hát remélem így megbocsájtást nyer a lassúságom mostanában :)) 

Haza...

Philip:
Csak másnap mentünk vissza végül, mert nagyon kimerültünk... az előző napi balhék miatt egy a zenekar testőrei közül a nővér pultnál állt. Lepacsizott Ashleyvel majd bemutatkozott valami Mike... nem tudtam koncentrálni. A nővérkék mind kacarászva köszöntek...
- Jó reggelt... - csilingelt az orgazmushiányos szöszi...
- Oh kedves, jó éjszakája volt? Ugye velünk álmodott? - Elvörösödve eltipegett...
Ashley megszorította a kezemet...
- Ne szívasd még félreszúrja valakinek az infúziót...
- De hát ő kezdte... - néztem rá ártatlan fejjel, mire lekapott...
Andy és Hope az ágyon ültek és dohányoztak mindketten...
- Ti nem tudjátok, hogy itt nem lehet dohányozni?
- Megengedték, mert Andy nem mehet le... sőt... ki sem mehet, mert felszakadhatnak a sebei... - Hope olyan édesen mosolygott, mintha minden rendbe jött volna egy pillanat alatt...
- Akkor jó... - Ashley a fejére nyomott egy puszit... - hozok kávét...
- Az jó lesz...
Leültem melléjük az ágyra és elmeséltem a nővérkés sztorit, amitől persze mindketten röhögésben törtek ki...
- Nem kéne felhívni a szüleidet? - nézett Hope Andyre
- Már beszéltem velük... elmondtam, hogy megbotlottál és ráestél egy üvegre... anyud közölte, hogy rád vall...
- Igen... kösz, hogy nem... árultál be...
- Hé... a tesóm vagy... - mosolyogtam rá... - de többet ne csinálj ilyen faszságokat...
- Rendben... megígérem - nézett Hopera, aki mosolyogva figyelt minket...
- Itt a kávé... - lépett be Ash
- Ez életmentő - mosolygott rá...
- Mikor engednek haza? - kérdezte Ash
- Ma már hazamehetek este, ha minden rendben lesz addig...
- Arra gondoltunk, hogy jó lenne, ha átmenetileg visszaköltöznétek, csak amíg rendbe jössz... - mondtam
- Én benne vagyok... - válaszolt Andy - ha neked jó... - nézett Hopera
- Persze, tökéletes...

Nem unatkoztunk, elröhögcséltünk egész délutánig, amikor bejött a testőr...
- Juliet megint itt járt, persze elküldtük, de hagyott egy üzenetet...
- Miféle üzenetet?
- Azt üzente, hogy még nagyon megbánjátok amit vele tettetek...
- Fel kéne jelenteni... ez fenyegetés... - motyogta Ash
- Nem... azt hiszem beszélnünk kéne vele... - Hope mindenkit meglepett.
- Nem tudom... tényleg ezt szeretnéd?
- Persze, talán akkor majd megérti a dolgokat, mindenesetre egy próbát megér... nem?
- Szerintem nem... - csóváltam meg a fejem... - ez a csaj totál zakkant...
- Mindegy, akkor is meg kell próbálni... - erősködött Hope
- Te tudod... - morgott Ashley...
Végül sikerült túlélnünk a napot, így este együtt indultunk haza... Ashley és Hope elmentek ruhákért Andyt pedig én vittem haza. Út közben nem nagyon beszélgettünk, aztán egyszer csak...
- Philip... meg sem köszöntem...
- Jössz nekem egy gatyával... - nevettem
- Tudom... de komolyan... ha te nem jössz...
- Hagyd csak... ott voltam és a helyzet az, hogy nem akartál te meghalni... pontosan tudtad, hogy megyek... ezért csináltad akkor, hogy beszélhess Hopeal... ha nem is tudatosan, de tuti, hogy ezért időzítettél jól...
- Féltem őt Juliettől...
- Ezt viszont megértem... szerintem nem jó ötlet ez a beszélgetősdi...
- Szerintem sem... de ha Hope ezt szeretné... akkor megpróbáljuk, szerintem tudja mit csinál...
Sziszegve szállt ki a kocsiból. Nem tudom mennyire fájhattak a sebei, de biztos nem volt a legjobb érzés...
- Nagyon fáj?
- Nem annyira, mint az amikor azt hittem elveszítettem őt... és ti, mesélj inkább!
- Minden rendben köztünk, szeretem Ashleyt...
- Sosem gondoltam volna, hogy a nőcsábászunk egyszer...
- Hagyjuk ezt... Emlékezz vissza, hogy milyen voltam régen...
- Jogos... most meg olyan vagy, mint egy háziasszony...
- Hé, ne kezd te is... Hope valamelyik nap közölte, hogy úgy nézek ki, mint egy vattacukor...
- Igen... az... pont aznap volt... - hajtotta le a fejét...
- Ne haragudj...
- Nem, el kell fogadnom, most már minden rendben lesz...
- Ámen...
A kanapéra hevert, ahol Hope is aludt amikor épp nálunk sírta ki magát...
- Miért nem jöttél utána?
- Nem tudom... egyszerűen a telefonos elutasítások után jobbnak láttam így...
- Ostoba vagy... ha Ashleyt ennyire megbántanám, tuti, hogy rohannék utána...
- Igazad van...
- És hogy dobtad ki a kurvát?
- Hát otthagytam a lakásban, aztán eltűnt...
- Még jó, hogy nem vitt el valamit...
- Nem tolvaj, hanem megőrült... soha nem mentem volna bele ebbe a kamukapcsolatba... ha ezt tudom...
Andy szenvedve felült...
- Philip...
- Ha?
- Mi történt amiért Hope ennyire odavan értetek? - nézett rám olyan szemekkel, hogy majdnem elröhögtem magam...
- Semmi, minden nő szereti a meleg barátokat... megértőek vagyunk és tudod... nem irigykedünk mint más nők...
- De ti...
- Tudod, hogy őszinte ember vagyok... ha lenne rá lehetőség... szó nélkül lenyúlnám a csajodat haver... Hope gyönyörű, okos, kedves és aranyos... Ashleyvel még meg is állapodtunk... Hope a jokerünk...
- Istenem de megütnélek most... - nyögött Andy...
- Ne lepődj meg... tudod... Hope csodálatos... és egyszerűen, minden idegszáladdal a boldoggá tételére kéne koncentrálnod... nem anyagilag...
- Elmondta...
- Utálja, hogy állandóan vásárolsz neki... nem szereti, hogy annyit költesz...
- Pedig vettem egy kocsit... - sziszegett...
- Az mondjuk nem árt... az a furgon lassan megadja magát...
- Az apjáé volt...
- Értem... akkor add el az új kocsit és inkább csináltasd meg neki a régit... látod... ilyen egyszerű...
- Philip...
- Na... az agyamra mész néha... de most, örök hálám mindenért...
- Szedd össze magad... és iktassuk ki azt a ribit...
Nevetett, de fájdalmában összeszorította a szemét...
- Aludnod kéne...
- Megvárom őket...
- Jó én főzök valamit...
- Oké... házitündér... - vigyorgott rám...

Kórház...

Andyvel leültünk az ágyra Hope mellé, aki szinte azonnal az ölembe mászott félálomban... Andy mozdulatlanná dermedt, arcára kín ült ki, én pedig vártam a magyarázatot...
- Juliet otthon várt rám... teljesen meztelenül feküdt az ágyban... nem tettem semmit, csak megkértem, hogy tűnjön el, de túl késő volt... a fürdőbe rohant és bezárkózott, Hope pedig hazajött, arra gondoltam, hogy elküldöm, amíg Hope felszalad a hálóba, de Juliet alattomosabb volt... a hálóban "felejtette" a bugyiját... Hope azonnal rájött, hogy még ott van, nem tudom, hogy hogyan... igazából nem is érdekes, csak azt tudom, hogy elrohant és utána már nem volt hajlandó végighallgatni, ahogy te sem, és ahogy Philip sem... és senki más... hiába próbálkoztam, nem vettétek fel a telefont... csak akkor beszéltünk, amikor felhívtál a ruhái miatt, ettől úgy kiakadtam, hogy piálni kezdtem... nem tudom mennyit ihattam, amikor Philip odaért és becsöngetett a földön ébredtem... a szilánkok között, valószínűleg ráestem az üvegre, nem emlékszem, de tele voltam szilánkokkal... mindenhol... - tette hozzá - aztán ültem ott és rájöttem, hogy itt az ideje annak, hogy meghaljak... végig vágtam a csuklóimat és ajtót nyitottam Philipnek, aki persze rögtön frászt kapott... sajnálom, mert nem akartam megijeszteni, de hát nem igazán voltam magamnál...
- Összevérezted a hófehér nadrágját...
- Akkor most biztos nagyon pipa... - mosolygott rám... - a tesóm... legalább boldog melletted... de én nem veszíthetem el Hopeot...
- Most így... megértelek... - suttogtam, mert Hope elkezdett mocorogni... - de azért eléggé félreérthető helyzet volt... ezt te is beláthatod...
- Be is láttam, azért gondoltam, hogy az a megoldás, ha... - lehajtotta a fejét...
- Ha megölöd magad?
Bólintott... én pedig nem tudom milyen indíttatásból de pofon vágtam... Hope azonnal felriadt a csattanásra.
- Mi a... Andy - a legnagyobb meglepetésünkre azonnal a karjaiba ugrott, és bár elgyötört arcára kiült a fájdalom, könnyek folytak az arcán, miközben átölelte és magához szorította Hopeot
- Meg fojtasz... - nyögött fel az apró lány... mire elmosolyodtam...
- Szerintem van mit megbeszélnetek... én felhívom Philipet...

Andy:
Ashley kisétált és így kettesben maradtunk...
Csak néztem őt...
- Hope én...
- Nem kell magyarázkodnod... mindent hallottam...
- Megjátszottad, hogy alszol? - néztem rám morcosan...
- Tudtam, hogy Ashley kiszedné belőled az igazat... sajnálom, hogy átvertelek, de tudom kellett...
- Most már tudod... mindennél fontosabb vagy nekem...
- Sajnálom, hogy nem hallgattalak meg...
Mellé feküdtem, irtóra fájtak a sebeim, de nem érdekelt, hozzám bújt én pedig a haját babráltam.
Philip rontott be, egyenesen az ágyra ugrott és hatalmas pofont kevert le. Az arcom sajgott a sok pofontól, de megérdemeltem. Könnyeit nyelte...
- Sajnálom... - nyögtem...
Philip sírni kezdett, Ash mögé ült és magához szorította...
- Mindenkit kiakasztottál haver... a többiek is nemsokára itt lesznek... számíthatsz némi letolásra...
- Ahjjj... tudom... - sóhajtottam lemondóan... Hope édesen hozzám bújt, ami boldoggá tett... - de megéri...
- Ne mondd ezt, majdnem beleőrültem... - sírta Philip a lábamnál ülve Ashleyvel az oldalán... Ekkor érkeztek meg a többiek...
- Mi a fasz történt itt? - nézett körbe Jake fáradtan...
- Hát összefoglalom... - kezdte Ash... - Andy majdnem kinyírta magát, mert Hope azt hitte, hogy megcsalta őt Juliettel, aki egy álnok dög... és becsempészte magát a lakásukba...
- ... azt hiszem túl fáradt vagyok, de ebből nem sokat értettem... haver jól vagy? - CC összezavarodva nézett rám...
- Most már igen... - Hope a szemembe nézett...
- Akkor most már csak egy dolgot nem értek... - Jake Philipre meredt - te nem Andy tesója vagy?
- De...
- Akkor jó... jól emlékeztem... - tekintete Ash és Philip egymást fogó kezeire vándorolt és látványosan megakadt rajta...
- Igen, Philip és én együtt vagyunk... - zárta le a témát Ash...
- Az... tök jó... - előzte meg a többieket Jinxx, aki eddig némán állt...
Egyszer csak kivágódott az ajtó és megjelent ő... az ajtóban állt, de esélye sem volt bejutni... Ashley felpattant és a karjánál fogva kirángatta... Hope pedig némán bámulta a folyosót... egyszer csak felugrott és elindult kifelé nyomában Philipel... A többiek egy pillanatig csak némán álltak, de amikor megláttál, hogy az infúziós állvánnyal küzdve elindulok utánuk ők is jöttek... az egész pár másodperc volt... mind a folyosón álltunk...

Ashley:
Juliet alattomos vigyorral küzdött ellenem, de nem eresztettem, legszívesebben belevertem volna a fejét a nővérpultba, de csak odarángattam és üvölteni kezdet...
- Ha ezt a kurvát még egyszer beengedik ide... az egész kórházat beperelem... - Soha nem éreztem magam ilyen idegesnek...
- Rendben... - rebegte a nővérke, épp kilöktem volna amikor Hope mellém lépett... nyugodt volt és csendes...
- Miért? - nézett rá a vergődő Julietre... - Miért? - potyogni kezdtek a könnyei... Juliet pedig vigyorogva ránézett...
- Mert egy mocskos kis senki vagy... nem érted? Andy hozzám tartozik...
- Na ez a végszavad te szuka... - Philip olyan pofont kevert le neki, hogy mindenki megdermedt egy pillanatra... - és most takarodj...
- Rendben, vége a műsornak... - Jake lépett közbe, karon ragadva Juletet elindult kifelé...
Andy a falnak támaszkodva szenvedett... fel sem kelhetne... az egyik kezén folyni kezdett a vér a kötés alól... még láttam, ahogy szédelegve bámulja a földet érő csöppeket... majd elkezdett a földre csúszni... a mellette álló CC elkapta... a nővérpultból azonnal odarohantak és újra a műtőbe vitték...
- Megkérhetem önöket, hogy kerüljék az effajta közjátékokat a jövőben? - lépett oda hozzánk a főorvos...
- Természetesen és elnézést kérünk, de a kisasszony többet ne jöjjön látogatni... ne engedjék be...
- Rendben, mindent megteszünk...
Andyt hamar visszahozták, csak felszakadt az egyik seb a karján, amikor felpattant... Hope meredten bámult maga elé...
- Ash... tulajdonképpen... meg lehet érteni őt is nem?
- Julietet?
- Igen, úgy értem... minden rendben építi a karrierjét, beleszeret az álpasijába, azt reméli, hogy majd kialakul közöttük minden erre megjelenik egy jöttment és minden felborul...
- Rendben, megértem amit mondasz, de akkor sem vetemednék ilyenekre... ha valaki megmondja nekem hogy itt a vége... nem alázom magam azzal, hogy kapálózok utána... hacsak nem valami különleges esetről van szó...
- Igaz...
- Nehogy már még neked legyen lelkiismeret furdalásod szívem... - ült le az ölembe Philip...
- Megütötted... - suttogta Hope...
- Mert azt mondta, hogy senki vagy... és felment bennem a pumpa... kicsit feszült vagyok... - mosolygott...
- Hazamehettek ám... - mosolygott Hope...
- Na persze... - Phil átölelte a nyakam...
- Jake Jinxx és CC viszont hazamennek... - mondtam... - holnap interjúznak helyettünk is...
- Hát, valakinek dolgoznia is kell... ha már te henyélsz Andy meg haldoklik...
- Phil, ne mondj ilyeneket... - vigyorgott rá Hope...
- Boldognak tűnsz... pedig fél napja még azt mondtad soha többet nem beszélsz vele... - néztem Hopera...
- A dolgok változnak... még nem is köszöntem meg nektek... az egészet.... mindent amit értem tettetek... - mosolygott vadítóan, még mindig gyönyörűnek találtam és eszembe jutott az első este amikor találkoztunk... a latin este ahol táncoltunk... elmosolyodtam... jó volt boldognak látni. Philip a kezét fogta...
- Hope... hozzánk bármikor fordulhatsz...
- Persze... ránk számíthatsz...
- Andrew felébredt... - szólt egy nővérke
- Megyünk... köszönjük! - mosolygott Hope és boldogan előre szaladt...
Elkaptam Phil karját... és visszahúztam...
- Biztos ne menjünk haza? - néztem fáradt szemeibe...
- Nem hagyhatjuk itt...
- Most már Andy ébren van... tud telefonálni ha baj van... de... olyan régen voltunk kettesben... és most már én is fáradt vagyok... - vallottam be...
- Miért nem ezzel kezdted? - csúsztatta a karjait a derekamra... a nővérkék rettenetesen élvezték a műsort... Philip ajkaira tapadtam... csak finoman... de ő beleharapott az alsó ajkamba...
- Persze, ha szeretnéd, maradhatunk még egy kicsit... - suttogtam még mindig a szájába... az egyik nővérke kifejezetten bámult és kezdett idegesíteni, ezért Andy szobája felé húztam Philipet... de megálltunk a folyosón... hallani lehetett őket, ahogy összesúgnak
- Annyira szar, hogy minden jó pasi meleg... - csóválta a fejét az egyik...
- Pedig mind a ketten olyan dögösek, hogy itt menten orgazmusom lenne, ha csak megszólítanának... - mondta a másik...
Philip elvigyorodott... és elindult a nővérpult felé... kézen fogta a nagyszájú nővérkét és elkezdte húzni... majd amikor kicsit odébb értek lehajolt hozzá és a szemébe nézett...
- Kisasszony, örömömre szolgálna, ha orgazmusa lehetne... és ha ennek az útjában csak az áll, hogy megszólítsuk, hát egye fene... - beszálltam a játékba és mellé könyököltem a falhoz...
- Szívesen segítünk...
A nővérke rákvörösen sétált vissza nevetgélve a pulthoz... tényleg olyan volt mint akin háromszor átmentek... Philip pedig egy csókkal jutalmazta alakításomat...
- Egészen beindultam ettől...
- Menjünk haza... majd visszajövünk...
Mikor bekopogtunk Hope és Andy az ágyon fekve egymáshoz bújva aludtak... végre együtt...
Így mi is haza indultunk...

Buli helyett...

Philip:
Andy kérdőn nézett rám...
- Nem jönnél be? - félmeztelenül állt, a karjai és a felsőteste véres...
- Te megöltél valakit? - néztem rá
- Gyere már... - rántott egyet rajtam, ekkor láttam meg, hogy a földön minden felé üvegszilánkok hevertek...
Némán néztem rá újra... most vettem észre a karján éktelenkedő sebeket...
- Andy...
- Ne... ne mondj semmit, csak vidd Hope cuccait és hagyj meghalni...
Elé léptem és lekevertem neki egy hatalmas pofont... erre a lábaim elé rogyott és elkezdett sírni... én pedig csak néztem, ahogy véres kezeivel végig fogdossa a fehér gatyámat...
- Gyerünk... - felsegítettem, a kocsiig ráncigáltam és elindultam a kórház felé vele...
- Philip, ha nem hallgat meg és nem kapom vissza... én abba belehalok...
- Elmondod, hogy miért volt ott Juliet?
- El...
- Akár bele is kezdhetsz... - morogtam rá, de elájult... a gázba tapostam és már ott is voltunk... az orvosok azonnal ellátták, a nővérke úgy faggatott, mintha legalább is én vagdostam volna szét Andy-t... bár ha végignéztem magamon, valójában pont úgy néztem ki mint egy mészáros...
- Ash... nagy baj van... - suttogtam a telefonba, mikor végre békén hagytak a nővérkék... - Andy szétvagdosta magát...
- Hol van?
- Kórházba hoztam... épp összevarrják pár sebét... de Ash... ha nem mentem volna át, már nem élne...
- Nemsokára ott leszek... megpróbálom Hope-ot is bevinni...
- Azt hiszem az jó lesz... Andy nagyon kivan. Szerintem... Juliet művelt valamit... Hope pedig nem volt hajlandó beszélni vele, így nem volt esélye elmondani, hogy mi is történt...
- Vagy a lelkiismeret furdalás vette rá ekkora marhaságra...
- Nem, hidd el nekem... gyerekkorunk óta ismerjük egymást, együtt nőttünk fel... tudom, hogy nem tenne ilyet...
- Jó, nyugodj meg...
- Próbálok... - suttogtam most már remegve... eddig marha erősnek éreztem magam, de hirtelen... rádöbbentem, hogy mi is történik... és most épp nagyot csattant...
- Phil, nagyon sietek! Szeretlek...
- Én is... - remegésem erősödött, azonnal kerestem egy helyet, ahol leülhettem... reméltem, hogy Ashley siet tényleg, mert az idegeim feladják a harcot... Hopera gondoltam, vajon, hogy fogja bírni...

Ashley:
Hope a fürdőben volt, nem akartam rányitni, de kénytelen voltam sürgetni valahogy... hogy mondjam el neki...
Bekopogtam.
- Hope, bejöhetek?
- Gyere... - hallottam bentről... mikor benyitottam, a zuhany alatt állt, nem láttam az üvegtől... - mondd!
- Hope, jobb lenne, ha kijönnél... kérlek...
- Ne perverzkedj...
- Nem, Hope, komolyan gyere már ki...
- Jó atyám... meghalt valaki? - lépett ki, vizes hajjal, épphogy csak körbecsavarva magán a törölközőt.
- Andy... majdnem... - csúszott ki a számon, mire reszketve rám nézett...
- Mi?
- Mennünk kell, Phil bevitte a kórházba, útközben mindent elmondok... gyere, adok valami ruhát...
Végül egy joggingot találtam, ami nem esett le róla és már rohantunk is. A hajából még csöpögött a víz, pedig kint nagyon hideg volt, a fejére húztam a kapucnit és beletapostam a gázba... Mikor odaértünk Philip épp letörölte a könnyeit, hogy Hope ne vegye észre...
- Mi történt? - nézett rá hatalmas szemekkel...
- Andy összevagdosta magát... azt mondta, mielőtt elájult, hogy ha nem kaphat vissza, akkor meg akar halni inkább... talán meg kéne hallgatnunk, hogy mi történt...
Csak csendesen bólintott egyet... majd Phil mellkasához bújt, aki alig bírta tartani magát...
- Szívem, nem vagy fáradt? - próbáltam neki kibúvót keresni...
- Bírom még... - mosolygott rám hálásan...
Órákig ücsörögtünk ott, mintha egy életmentő szívműtétet várnánk... szörnyen éreztem magam... Andy a barátom és meg sem próbáltuk meghallgatni... bár a helyzet elég egyértelműnek tűnt...
Philip a vállamra hajtotta a fejét és úgy aludt, miközben Hope az ő ölében feküdt...
- Olyan jó, hogy mellettem vagy... érdekesen alakult ez a bulis este... - hallottam meg Phil hangját...
- Hé, azt hittem alszol... - felemelte a fejét és rám nézett...
- Nem tudok... Ash, hazaszaladok átöltözni... nem bírom hogy tiszta vér vagyok...
- Persze, menj csak... alhatnál is egyet... - néztem rá... kétségbeejtően fáradtnak tűnt...
- Lehet... majd ha tudok... - mosolygott... - csak hívj, ha van valami...
- Rendben... - Hopeot az ölembe fektette. Egy csókot lehelt a számra, mire a nővérkék összekuncogtak... nyilvános helyen voltunk és ez volt az első eset, hogy nyilvános helyen megcsókoltuk egymást... de örültem neki... Phil kedvéért még ezt is bevállalom... Végignéztem rajta... fehér nadrágján Andy véres tenyérlenyomatai éktelenkedtek...
- Sietek... - Bólintottam egyet és néztem, ahogy elsétál...
Fél óra telhetett el, amikor egy orvos jött arra..
- Elnézést, behoztak egy fiút összevagdosva, meg lehetne tudni, hogy mi van vele, mert már órák óta itt ülünk és senki nem mond semmit...
- Persze, elnézést, az egyik nővérkét rá állítom, de úgy tudom, hogy már magánál van... nem én láttam el, csak futólag hallottam róla...
- Rendben, köszönöm...
Hope nem kelt fel... biztos kimerült idegileg... persze ki hibáztatná...
Egy nővérke lépett oda...
- Ébren van... 302-es kórterem... bemehetnek hozzá...
- Köszönöm... - Hope-ot az ölembe vettem és elindultam a folyosón... az ajtót egy arra járó nővér segített kinyitni, miközben erőteljesen nekem simult... hogy lehetnek ilyen ostobák az emberek... mindegy ez nem a dühöngés ideje...
Andy az ágyon ült lehajtott fejjel, az ablakon rácsok, de az ablak nyitva és dohányzott...
- Kórházban vagy... - néztem rá...
- Magán kórterem...
- Attól még nem kéne dohányoznod, de ha ilyen jól vagy akkor pattanj fel, hagy tegyem le...
Andy felállt, az infúziós állványt magával húzva az ablakhoz lépett, de közben Hope arcát bámulta...
- Milyen gyönyörű... - suttogta... én pedig nem bírtam tovább...
- Elmondanád mégis mi a faszom történt?
Eltorzult az arca a fájdalomtól, ahogy megszorítottam a karját... de bólintott közben...

Szenvedések...

Nem volt kedvem Carlosékhoz menni, őrjöngve fújtattam egyet és próbáltam kiverni a fejemből Juliet döbbent arckifejezését... Újra félre kellett állnom mert a szemem megtelt könnyekkel... a telefonomért nyúltam.
- Hope? - hallottam meg a másik oldalról Ashley hangját...
- Átmehetek? - nyögtem bele a telefonba
- Persze... de Hope... Mi történt?
- Majd elmondom...

Nem sokkal később a tragacsom a felhajtón állt én pedig nem bírtam kiszállni... csak ültem kilógatott lábakkal és kész voltam teljesen. Biztos észrevettek bentről, mert mindketten kiszaladtak. Philip felkapott és bevitt a kanapéra... ott feküdtem az ölében, Ashley a hajamat simogatta. Nem kellett mondanom semmit... Andy felhívta. Állítása szerint nem történt semmi, de ezt nem tudtam elhinni neki...
Nem mozdultak mellőlem, felváltva vigyáztak, nehogy valami bajom legyen... az egész éjszakát végig bőgtem, mint egy ostoba gyerek... hiszen tudtam, hogy nem lenne szabad ennyire beleszeretnem... túlságosan feladtam magam érte. És most itt vagyok...

Philip:
Hope némán sírt egész éjjel... borzalmas volt így látni őt. Mindent megtettem volna, hogy boldognak lássam újra... Ashley ugyanígy érzett, tudom, sokat beszéltünk róla.
- Legszívesebben most akkorát bemosnék Andynek, hogy leszállna  a feje... - suttogtam a konyhába hajnalban, mikor Hope elaludt... Ashley a derekam köré fonta karjait és magához húzott...
- Tudom mit érzel... de Andy azért megmagyarázhatná, hogy mi történt... ennyi még neki is jár...
- Igazad lehet... - suttogtam az ajkaiba
- Annyira aranyosak vagytok... - szólalt meg Hope az ajtóban állva...
- Akkor felvehetem a füleimet? - kérdeztem, mire elnevette magát, majd felénk lépett és mindketten átöleltük, mire újra zokogni kezdett... össze volt törve...
Nem emlékszem mikor voltam, utoljára ennyire álmos. Végül csak eldőltünk Ashleyvel a másik kanapén és végig aludtuk a napot...
Délután ébredtem... kellemes illatok szálltak a levegőben. Ashley a földön feküdt hason, morcosan és épp valami videojátékot gyilkolt...
- Hope?
- Na... felébresztettelek? - ült fel mellém Ash, közben egy puszit nyomott a számra
- Nem, az illatok... mi ez?
- Hope főz... kikergetett a konyhából...
- Áh most már értem miért vagy morcos... - a nyaka köré csavartam a karjaimat... megcsókolt, először csak lassan, majd vadul, az ajkamba harapva... felszisszentem, persze nem a fájdalomtól, hanem a vágytól ami azonnal a hatalmába kerített... de vissza fogtuk magunkat, mert a konyhából hangos csörömpölés jött...
- Bassza meg... - hallottuk Hope hangját, majd hangosan röhögni kezdett... mire odaértünk, már mosolyogva ült a földön...
- Elcsúsztam... - nevetett ránk...
- Minden rendben? - néztem rá kérdőn... nyoma sem volt az előző éjszakai fájdalmaknak...
- Minden...
- És An...
- Cssssssssssssss ki ne mondd... - nyögött fel... - többet nem akarok beszélni róla, sem látni őt... semmi...
- Értem... - forgattam meg a szemem... Ashleyre néztem, aki csak mosolyogva megrázta a fejét...
- Rám ne nézz...
- Hope, úgy gondolom, hogy...
- Ne gondolkozz... vedd fel a nyuszifüledet és csapjunk egy görbe estét...
- Szerintem ez nagyon tuti ötlet! - Ash adta alá a lovat... nekem sem volt kifogásom. Csak féltem, hogy ne legyen később böjtje a nagy jókedvnek...
- Rendben, akkor... menjünk el valahova...
- Tuti ötlet... - mosolyogtam

Felöltöztem, de közben egyre azon gondolkoztam, hogy Hope viselkedése ijesztő. Bár nem ismertük annyira rég óta, de mégis úgy éreztem, hogy tudom, hogy nem elég erős... ez csak álca...
Lesétáltam az emeletről és szembe találtam magam vele...
- Philip... el kéne menned a ruháimért... - nézett rám könyörgően...
- Jó jó, de biztos nem akarsz vele soha többet beszélni?
- Biztos...
- Rendben... - egyeztem bele... - akkor elszaladok a cuccaidért...
- Köszi, And... ő már mindent összepakolt, Ashley megbeszélte vele...
Elmosolyodtam, aztán egy puszit nyomtam az arcára és otthagytam a gondolataival...
Mikor Andyhez értem elkapott az ideg... hogy nézzek szembe vele ezek után, olyan mint a testvérem, de a testvérére is haragszik az ember néha... bekopogtam...
Némán álltam, a nyitott ajtóban, mikor megláttam Andyt... minden haragom elszállt...

Perverz vendégség... és csajos délután...

Hope:

Csak remélni tudtam, hogy Ash otthon van. Andy valami nagyon fontos dolgot intézett én pedig unatkoztam... a munka keresés megrekedt... Amióta a fotósok céltáblájává váltunk, esélyem sem volt a normális életre...
A teraszajtón kopogtam és... khmm hát olyan látvány fogadott,amit szerintem soha nem felejtek el... Philip csoszogva nyitott ajtót, rózsaszín nadrágban, hatalmas plüss nyuszifülekkel a fején és nyalókával a szájában... félmeztelenül állt előttem én pedig döbbenten néztem... végig rajta... igen... a pontot az i re... a hellokittys mamusz tette fel... az tuti, hogy Ash szerzeménye...
- Philip... úgy nézel ki...
- Tudom, mint egy lány... - fintorgott...
- Nem... mint egy vattacukor... - vihogtam...
- Gondoltam rá, hogy behívlak, de most, hogy vattacukornak tituláltál...
- Jó ne haragudj... - öleltem át...
- Az illatod is olyan...
- Hope! - hallottam meg Ash hangját...
- Örül neked... - lökött beljebb Philip... - én is örülök...
Ashley sem volt különb...
- Valami furcsa érzés fog el attól, ahogy kinéztek... anime con lesz? - Ash vigyorogva nézett... megsimogatva a fején lévő hellokitty-s füleket... a masni sem hiányzott... fekete nadrágja félig kigombolva... ő is mamuszban...
- Ugye nem zavarok? - kérdeztem...
- Te soha... - vihogott, begombolva a nadrágját... Philipre néztem, aki még mindig a kezemet szorongatta...
- Csinálok kávét... - szólalt meg végül és elviharzott a konyha felé, amíg mi leültünk...
- Tényleg nem veszed le? - néztem Ashre, mire viccesen megrázta a fejét...
- Andy?
- Valami halaszthatatlan dolga van...
- Ismerős... mostanában úgy elhanyagoltam mindent...
- Nem is értem miért... - vigyorogtam rá "mindent tudóan"
Philip megérkezett a kávékkal...
- És amúgy tudom, hogy meg fogom bánni, hogy megkérdezem, de mit csináltok... ezekben a fülekben...
- Természetesen meg fogod bánni... láttál már nyulat, meg hellokittyt sexelni...? - vigyorgott Ash
- Istenem megbántam... - szorítottam össze a szememet, hátha akkor eltűnik a hirtelen lelki szemeim előtt megjelenő kép...
- Most elképzelted? - kérdezte Philip kacéran vigyorogva...
- Nem nem nem nem... - ráztam a fejem ezerrel...
- Perverz állatok vagytok...
- Ugyan édesem... ez csak sex... - rakta keresztbe a lábait nőiesen Philip... megjátszottan
- Rendben, de akkor is beszélgessünk inkább... az időjárásról...
- Nálatok minden rendben?
- Persze...
- Mármint úgy gondolom...
-... értettem, hogy hogy gondolod... és minden rendben...
Philip belecsettintett a levegőbe olyan "a francba" módon... én pedig elröhögtem magam... belekortyoltam a kávémba és magamévá tettem egy nyalókát...
- Ezt nem kéne... - nyögött fel Ash...
- Ne már... ne legyél ennyire...
- kanos... - fejezte be a mondatomat Phil, de közben ő is meredten bámult rám...
- Ne már, ez csak egy nyalóka... - Ash telefonja őrölt rezgésbe kezdett...
- Jah... csak... őh... mindegy... most dolgom van... - szalad el Ashley... Philip pedig röhögve nézett utána...
- Úristen... - sziszegtem...
- Nyugi, csak elfelejtett valamit... kettesben leszünk kénytelenek maradni, de mit szólnál egy csajos shoppinghoz?
- Teljesen jó... - kezdett fullasztani a sexuális túlfűtöttség a lakásban...
- Akkor felöltözök... mint egy csaj... - nyújtotta ki a nyelvét...
- Csak ahogy szoktál... - vigyorogtam rá...
Ashley került elő először, aki felöltözve rohant a garázs felé...
- Ash... a füleid... - vihogtam...
- Ohh... basszus, köszi... de ciki lett volna... - azzal elrohant...

Fél órát vártam, mire a díva kegyesen levonult az emeletről... öltözéke valóban nem volt mindennapi, de LA-ben nem tűnik ki a tömegből... Az egész délutánt végig plázáztuk, amitől nekem felfordult a gyomrom lassan, de Philip élvezte és legalább ki dumáltuk magunkat... ami azért néha izgalmas volt... például amikor egy kávézóban kezdte ecsetelni, hogy miket műveltek előző éjjel... a mellettünk ülők felkapták a fejüket egy egy szaftosabb részletnél, én pedig vörösen a föld alá kívántam magam...
Este értem haza... az öreg dzsip hangjára Andy az ablakból lesett... én pedig hulla fáradtan léptem be és azonnal a karjaiban találtam magam...
- Annyira hiányoztál... - mosolygott... - milyen napod volt...
- Elég meleg... - fintorogtam vigyorogva...
Kitört belőle a röhögés...
- Philip és Ashley még együtt is nagyon perverzek... - elmeséltem a napomat, a nyuszis szereléstől kezdve... Andy röhögve hallgatott végig...
- Ezek aztán... - nem tudott mit mondani...
- Elmegyek fürdeni... lemosom magamról a plázák mocskát... - mosolyogtam...
Andy furcsa lett... arckifejezése megkeményedett egy pillanat alatt...
- Engedek neked vizet... fürödjünk inkább együtt... - furcsa viselkedése megzavart, de hagytam magam... a hálóba mentem törölközőért... de elrontotta... a földön heverő apró ruhadarab elárulta, valaki rejtőzik a fürdőben... abban a pillanatban tudtam, hogy ki az... odarohantam, feltéptem az ajtót...
A fürdő ajtóban álltam meredten bámulva azt a lányt, akit mindennél jobban gyűlöltem...
Szó nélkül... a szemébe nézve távoztam, elhaladva a döbbenten álló Andy mellett... nem tudott mit mondani...
Egy világ omlott össze bennem... a kocsiban nem bírtam tovább... félreálltam és zokogva a kormányra borultam...

Asley és Philipp 18+!!!

Asley:

A kanapén ülve néztem, ahogy Philip lassú mozdulatokkal pakolja be a mosogatógépbe a koszos cuccokat... soha egy árva pillanatig sem gondoltam, hogy valaha felvállalom ezt az oldalamat... de megtörtént... Philip olyan hatással volt rám, hogy napok alatt kijelenthetem, nagyon kedvelem őt... és nagyon vonzódom hozzá...
Mosolyog... nem tudom mióta bámultam, de csak most vettem észre, hogy lebuktam és mosolyog...
- Hé leskelődsz? -kérdezi...
- Persze, nehogy valami rosszaságon törd a fejed... - vigyorgok rá idétlenül...
- Segíthetsz is... - morgolódik, amióta itt lakik állandóan tesz vesz... rosszabb mint egy nő...
- Miért nem jössz és ülsz inkább ide?
- Még dolgom van... - néz rám, mintha szentségtörés lenne abbahagyni a mosogató pakolását... de én nem bíróm tovább... felpattanok...
A kezemet a kezébe csúsztatom és húzni kezdem magam után... elegem lett a mosogatógépből...
Elereszt, és leül a székbe, tőlem legtávolabb
- Miért húzol?
- Mr mindent megkaphatok... - néz rám, miközben a hülye cukor pálcikája kilóg a szájából... - tanulj türelmet...

Ezzel még jobban kiakaszt... mikor elindul újra a konyha felé felrobbanni készülök... nem szokásom a dohányzás, de kiveszek egy szálat az asztalon heverő dobozból és a teraszra vándorolva rágyújtok... talán nem is jó ötlet ez az egész... fut át a gondolat az agyamon... lehajtom a fejem... mikor legközelebb felnézek egy nyalókát tartó kézzel találom szembe magam...
- Kéred? Na várj... - kicsomagojla, mint egy gondoskodó anyuka a gyerekének... - tessék - nyomja a számba... ettől beindul a fantáziám rögtön... ránézek
- Köszönöm... - mosolyogni próbálok, de még mindig mérgesnek érzem magam... elnyomom a büdös nikotin rudacskát és felállok... egy vonalba került a szemünk... Kiveszi a számból a nyalókát és ajkait rátapasztja az enyémre... erre vártam egész este... megenyhülve átfonom a karjaimat a derekán és magamhoz húzom...
A szája cseresznye ízű a nyalókától... érzem, hogy a csókom milyen hatással van rá... a nyakára térek és óvatos apró puszit lehelek a megfelelő helyre... megremeg tőle... a nyalóka kiesik a kezéből és milliónyi darabra törik szét a terasz kövén...
- Jajj ne... - nyögi... - már csak egy van... - suttogta aléltan, miközben kézen fogom és befelé húzom a házba...
A hálóba érve újra az ajakit követelem... Keze bátran elindul... ahogy lecsúszik a nadrágom, a kezébe fogja férfiasságomat én pedig érzem, hogy szétrobbanok... kezei forrók és puhák... lelök az ágyra... hanyatt fekszem először játékosan fölém hajol és csókol...
aztán mindent bevetett ellenem... puha forró ajkai kínozták a testemet... utána én következem... édes illatát magamba szívom... és most én kínzom őt, amíg el nem éri a gyönyört... anyaga beteríti a kezem... újra megfog és szájába veszi újra a farkamat... ezúttal addig gyötör, amíg megremegve elélvezek... mosolyogva néz rám... és megcsókol...
Mikor végeztünk, egymás mellett pihegtünk, hosszú percekig...
- Engedek vizet... - nyögi félálomban...
- Hagyd csak... - mosolygok... - majd én...
Mikor megtelt a kád visszasétáltam... már majdnem alszik...
Végig cirógatom a hátát, mire mosolyog...
- Fürdesz velem?
- Igen... - kézen fog és ezúttal ő húz maga után... a kádban aztán szivaccsal a kezében végigdörzsöli a testemet... olyan odafigyeléssel és szakértelemmel, hogy sok erő kell, hozzá, ne nevessem el magam...
- Ash... - néz rám komolyan... - szeretném, ha nem bántanál meg...
- Nem állt szándékomban... - nézek rá döbbenten... azt feltételezi rólam, amit mindenki más... hűtlen dög vagyok... de majd megmutatom nektek...
A kanapén ültünk... ezúttal az ölemben feküdt és bámulta a Tv-t...
- Ash... - emeli támasztja fel magát, szembekerülve velem... - Hope -ért elhagynálak... - vágja az arcomba....
- Azt megértem... de azért ez szemétség... - valójában nagyon is... Hope gyönyörű lány...
- Te is válassz valakit... - nézett rám még mindig ártatlanul...
- Jó... Hope-ért én is elhagynálak téged... - viszonoztam a "pofont..."
- Rendben... szerencsénk, hogy Ő Andyt szereti... - nyom egy csókot a számra, majd visszafekszik...
- Nagyon félek... - suttogja még félálomban... - lassan megszeretlek téged...
Hangosan dübörögni kezd a szívem...
- Philip...
- Ha?
- Én már most szeretlek... - simítok végig apró copfba fogott haján...
- Akkor jó... - suttog és már alszik...

Újdonságok...

Megdöbbentő gyorsasággal sikerült beköltöznünk az új házba. A konyhában pakolásztam, boldogan énekelve. Annyira belefeledkeztem, hogy észre sem vettem, hogy észre sem vettem, hogy Andy az ajtóban áll mosolyogva a keretnek dőlve...
- Milyen szép hangod van... - szólalt meg végül, amitől majdnem magam alá csináltam...
- Megijesztettél...
Mosolyogva átölet.
- Sajnálom... nem akartam. - közelebb húzott magához... - Szeretlek
- Én is szeretlek
- Philip átjön ma főzni, ki akarja próbálni a konyhát...
- Remek - mosolyogtam
- Ne már, Philip jó fej, csak...
- kicsit perverz... tudom, mint Ash...
- Igen... - nevetett - Most pedig elmegyünk vásárolni...
- Rendben... - adtam be a derekamat minden vita nélkül
- Ez könnyebben ment mint gondoltam...
- Megígértem, hogy megpróbálok beletörődni...
Meglepett mekkora boldogsággal töltötte el a pénzköltés. Főleg, ha rám költött... engem egyre jobban zavart, hogy egy hatalmas lánycsóva kísér minket boltról boltra...pár óra után már könyörögve néztem rá...
- Szeretnék hazamenni... - nevettem...
- Hihetetlen, legalább huszadszor mondod... - mosolygott... - nem szeretsz vásárolni igaz?
- Hát nem... eddig nem kellett nagyon gondolkoznom rajta, mert nem sok pénzem volt rá... most meg... zavar, hogy a te pénzed és...
- ... megint kezdődik?
- Nem... csak még zavaróbb, hogy követnek... - hajtottam le a fejem... - szeretnék inni egy kávét...
- Végre magadtól kérsz valamit!
Elmosolyodtam...
A kávézóban persze azonnal körbeugrálták páran, aláírás, fénykép... mosolyogva néztem, hogy mennyire szereti a rajongóit.
Mikor végzett, leült velem szembe, és csak némán nézett...
- Mi az? - mosolyodtam el végül.
- Szeretlek
- Én is szeretlek
- Akkor hagyod, hogy vásároljak neked?
- Nem, ma már nem bírom tovább... - nevettem...
- Csak még egy valamit...
- Ne...
- Kérlek...
- Könyörögsz nekem, hogy vehess valamit????? - néztem rá döbbenten...
- Végül is igazad van... akkor mehetünk?
Bandzsítottam egyet, mire röhögésben tört ki...
- Ne nevess, nem tudom neked meghálálni... több ruhát meg cipőt vettünk ma, mint amennyi ruhám eddig egész életemben volt... én nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy kihasznállak... nekem nem kell a vagyonod...
- Tudom, ép ezért adom szívesen... - a számra nyomta ajkait, hogy ne tudjak beszélni - és most, menjünk a kocsihoz...
- Végre... - suttogtam.
Mikor láttam, hogy hazafelé vette az irányt fellélegeztem. Most, hogy újra volt mit elpakolni, nem bántam, hogy Philip átjön főzni... épp akkor érkezett, amikor ezen gondolkoztam. Végül Ashleyvel érkezett.
- Összenőttetek? - nézett rájuk Andy...
- Nem, csak unatkoztam... - védekezett Ash
- Csak vicceltem, de a védekező állásod még gyanúsabbá tesz... tudod Philip az öcsém... tudom, hogy bisex...
- Nemááár... - nyögte Ash... - ne basztass... - láthatóan zavarba jött...
Andy leállt, mikor rádöbbent, hogy mennyire rátapintott a lényegre...
- Ti... összejöttetek? - néztem Philipre...
- Hát... - a két perverz vigyorú srác, most zavartan néztek egymásra...
- Atyám, gratulálok... - öleltem át Ashleyt... aki erre láthatóan feloldódott...
- De érted, bármikor feladjuk ezt a kapcsolatot... - vigyorogtak össze
- Hééé én is itt vagyok...
- Hahh érted nem... - röhögött Ash...

Az este így aztán nem volt unalmas, mondhatni az egyik legmeglepőbb esték egyike...
Az ifjú pár haza indult, nekem pedig maradt a mosogatás...
Andy az ajtóban állt és bámult... mosolyogva. Állandóan ezt csinálta.
- Mit csinálsz? - néztem rá
- Csak gyönyörködöm benned...
Elvörösödtem...
- Engedek vizet... - mozdult meg végül...
- Az jó lesz... - néztem rá hálásan.

Mikor elkészültem a mosogatással, a semmiből előkerült, egy szál boxerben... felültetett a konyhapultra és lassú csókok közepette vetkőztetni kezdett.
- Alig vártam, hogy kettesben legyünk... - suttogtam az ajkaiba
- Hát én is... - közelebb húzott magához. Már alig volt rajtam pár ruhadarab, mikor a fenekem alá nyúlt, automatikusan a dereka köré csavartam a lábaimat... és már el is indult velem a fürdő felé, de az ajtóban megállt a falnak szorított és vadul csókolni kezdett... levegő után kapkodva egyre hevesebben csókoltuk egymást. A következő állomás a mosógép volt. A szélére ültetett és levette a melltartómat.
- Hmmm - halk morgás hagyta el a torkát. Lassan végigsimította a testemet a forró kezével... szinte perzselte a bőrömet az érintése.
Elváltak ajkaink és ő elindult a testemen lefelé... a nyakamon, a kulcscsontom mentén, lassan a melleimen hosszasan elidőzve apró csókokat lehelt mindenfelé... majd felemelkedve onnan mélyen a szemembe nézett...
- Nagyon kívánlak... - suttogta, miközben a szemei szikrákat szórtak felém... - az előtt soha nem láttam ilyen vágyat a szemében... elmosolyodtam...
- Még sosem láttalak ilyennek...
- Még soha nem akartalak ennyire... - harapott az alsó ajkába... újra közelebb hajolt... csókjai újra és újra végig szánkáztak a testemen... minden érzékem elszállt... az összes idegszálammal csak őt éreztem. Megszűnt minden körülöttünk...
Már nem volt rajtam ruha, a kádba ültetett, majd utánam mászva máris újra csókolt... ahogy lassan belém hatolt rögtön ívben megfeszült a hátam. Ütemes mozgása újra és újra gyönyörbe hajszolt, míg nem bírtam tovább... megremegett a testem, és folyni kezdett a könny a szememből. Majdnem elájultam... A karjaiban tartott... mikor megérezte, hogy a remegésem alábbhagyott lassan újra megcsókolt.

- Minden rendben? - kérdezte mosolyogva már az ágyon...
- Azt hiszem... elájultam? - emeltem rá fáradtan a tekintetemet...
- Hát nem nagyon voltál magadnál, nem tudtam, hogy ilyen jó vagyok... - vigyorgott önelégülten...
- Haha...
Mellém feküdt és magához szorított...
- Annyira jó, hogy vagy nekem... - suttogta...
- Szeretlek - motyogtam a mellkasába, de már aludtam is...