Shopping...

Andy:
Persze elaludtam, mielőtt hazaértek, de Hope hangjára felébredtem...
- Komolyan... szeretnénk beszélni veled... rendben... nem, most alszik... szia... - telefonon beszélt
Mikor letette Philip hangját hallottam...
- Ez akkor is hülye ötlet...
- Tök normális volt...
- Akkor is... legalább megvárhattad volna Andy véleményét...
Ekkor esett le, Hope Juliettel beszélt... felkeltem és elindultam a konyha felé, ahonnan a hangjuk jött...
- Igaza van Philipnek... - mindketten rám meredtek... - hülye ötlet... de ha Hope ezt tartja jónak... akkor támogatom...
- De jó hogy felébredtél... - fintorgott Philip
Hope átölelt, édesen körém csavarta a kezeit... olyan apró volt mellettem... hirtelen belém hasított az érzés, hogy mindentől meg kell védenem... és rádöbbentem, hogy a jelenlegi legnagyobb fenyegetést Juliet jelenti én pedig beleegyeztem... de ha most visszatáncolok, azzal megbántom mert nem állok mellette... csapdába kerültem...
- Nem vagy éhes? - nézett rám nagy szemekkel Hope
- De - most döbbentem csak rá, hogy mennyire... hangosan megkordult a gyomrom mire Hope felnevetett... Philip eltűnt, egy tányérral jött vissza. Olyan éhes voltam, hogy pillanatok alatt befaltam mindent... Csöngettek. Ashley az emeletről száguldott le, Hope viszont megelőzte és beengedte a vendéget...
- Kösz, hogy átjöttél... - hallottam kintről, amitől belém hasított a fájdalom... ahogy felugrottam...
- Remek... - motyogtam, ahogy kiléptem és megláttam Juliet bűnbánó kamu arcát... irtóra szerettem volna lefejelni...
- Andy! De örülök, hogy jól vagy... - Mosolygott rám, amitől felfordult a gyomrom...
- Én is... örülök, hogy jól vagyok... - morogtam, de Hope csúnyán nézett rám... Leültem mellé a kanapéra... Juliet pedig helyet foglalt velünk szemben... persze Philip és Ash is megjelentek... csak ácsorogtak némán... kezdett az egész kínos lenni, de Hope magánál volt...
- Juliet, nem tudom, hogy mit érezhetsz, de el kéne fogadnod, hogy Andy nem szeretne veled lenni...
- Hát igazad van...
- És ezt most komolyan is gondolod? - nézett rá Ash...
- Miért vagytok ti is itt? Amúgy meg te bebuzultál?
- Megint megütlek... - sziszegett Philip...
- Jó bocsi... nehéz levetkőzni a haragomat... én tényleg nagyon szeretlek... - fordult felém... - és amikor a kamukapcsolatunk alatt együtt kellett mennünk mindenfelé, én élveztem és szerettem veled lenni... azt reméltem, hogy együtt lehetünk... úgy komolyan... de akkor jött Hope... és minden elromlott... bosszút akartam... persze soha nem gondoltam, hogy idáig fajul... - mutatott a bekötözött karjaimra... - sőt azt sem gondoltam, hogy ennyit jelent neked ez a lány... sajnálom, eltűnök a képből... és ennyi...
- Tényleg? - néztünk rá Ashleyvel egyszerre kérdezve...
- Persze... - mosolygott egyet, felállt és az ajtóból még visszanézett... - és Philip... vagy hogy hívnak... attól mert buzi vagy... még nem illendő megütni egy nőt...
- Utálom ezt a ribit... - sziszegte Phil miután eltűnt Juliet...
- Én nem hiszek neki... - lepett meg Hope mindenkit újra...
- Hát én sem... - értett egyet Philip...

Eltelt pár nap, sokkal jobban voltam, de még mindig aggódtam Hopeért és Juliet miatt, hogy vajon mit tervez, de arra soha nem gondoltam volna... ami ez után következett...
Hope épp pakolászott és indulásra készen volt...
- Hova mész?
- Elmegyünk vásárolni...
- Philipel?
- Nem... őh... Juliet hívott...
- Ez valami rossz álom... - ráztam meg a fejem...
- Nyugi, minden rendben, csak vásárolunk...
- Jajj könyörgöm vigyázz vele... te mondtad, hogy nem hiszel neki...
- Jó, megígérem, hogy vigyázok...
- Hé... - fogtam meg a kezét... majd belenyomtam a kártyám... - vegyél valami klassz cuccot...
- Köszi - mosolygott édesen... ezúttal nem kezdett el ellenkezni... csak eltette a kártyát és mosolygott tovább...
- Elvihetem a kocsit?
- Mi történt a traga...
- Héé ne bántsd... csak mostanában... nem annyira működik...
- Miért nem szóltál?
- Mert neked is van autód és tudtam, hogy nagy ügyet csinálnál belőle...
- Pfff... - néztem rá csúnyán... - elviheted a kocsit...
Egy csókot nyomott a számra és elindult... néztem, ahogy eltűnik a feljáróról az autóm...
Itt az alkalom... azonnal hívtam egy jó barátomat és pár órával később már a garázsban szerelték a dzsipet...  Philip vigyorogva mászkált fel-alá...
- Minek örülsz?
- Láttam a művedet a garázsban...
- Te Phil... nem mennél el shoppingolni?
- De persze... hol van Hope?
- Öhh... ez az... elment vásárolni Juliettel... arra gondoltam, hogy utánuk mehetnél... hogy ne legyen semmi gáz...
- Már előbb is szólhattál volna... - azonnal elrongyolt, mint akit puskából lőttek ki, miután megmondtam, hova mentek...
Ash döbbenten nézett utána...
- Hát te... persze ne válaszolj... - duzzogott, amikor Philip eltűnt
- Én kértem meg, hogy menjen el Hope után...
- Hm?
- Elment Juliettel vásárolni...
- Mi a fasz? - akadt ki...
- Hé nyugi... Philip ezért ment utánuk...
- Hát... szerintem nekünk is menni kéne...
- Hope irtó dühös lenne, ha megjelennénk... Philip elő tudja adni magát...
- Jóh... igazad van... de akkor is hülyeség volt belemenni ebbe...

Philip:
A plázában rohangáltam, mint egy eszeveszett őrült, sehol nem találtam őket... aztán egy kis bolt mellett elhaladva meghallottam Hope hangját...
- Nem hiszem, hogy Andynek ez tetszene... - nyögte... beléptem az üzletbe... a próbafülkénél állt Juliet és a próbafülkében Hope... Egy vadító fehérneműben tipegett... egyenesen a szemembe nézett...
- Hé Phil, hát te?
- Én csak épp vásárolok, aztán meghallottam a hangod...
- Na persze... - szólalt meg a rohadt ringyó...
- Kuss... - sziszegtem...
- Andy küldött? - kérdezte nevetve...
- Nem, tényleg vásárolni jöttem, nem mintha közöd lenne hozzá...
- Philip... - suttogta Hope... - megvársz kint?
- Ah persze... - jöttem rá, hogy irtó zavarban van így egy szál valamiben...
Az üzlet előtt várakoztam, miközben próbáltam kiradírozni a fejemből Hope vadító látványát... de nem nagyon ment... közben az járt a fejemben, hogy mit tervezhet az a szuka...
- Hé, végeztünk... - Hope kezében egy zacskó árulkodott róla, hogy megvette a fehérneműt... Andy te piszkos mázlista...
- Rendben, hölgyeim, akkor önökkel tarthatok?
- Persze... - Hope aranyosan elmosolyodott... - épp cipőt megyünk nézni...
- Én nem bánom, ha nem ütsz meg többet... - zsörtölődött a ribi
- Ne adj rá okot... - sziszegtem rá... a zsebemből előkaptam egy nyalókát és betömtem a számba... ez jó volt a dohányzás mentes övezetekben... megnyugtatott... A cipővásárlás alatt kifejezetten elcsodálkoztam Juliet közvetlenségén... egészen olyan volt, mintha őszintén próbálná kiengesztelni Hopeot... egész... kedves volt... bár ezt fáj kimondani...
Hope épp egy giga sarkú cipőben botladozott, Juliet eltűnt egy pillanatra, majd egy kendőt dobott a vállamra vihogva...
- Jól áll neked... - vigyorgott...
- Köszi... te figyelj, sajnálom, hogy megütöttelek, bár megérdemelted...
- Tudom... kissé elragadtattam magam, de te mit tennél, ha Ash bejelentené, hogy van valakije és minden reményed elszállna...
- Ashley és én tényleg együtt vagyunk... ti... nem voltatok együtt és ezt te is tudod...
- Csak hát... a remény mindig ott volt...
Egészen megsajnáltam volna, ha nem kételkedtem volna az őszinteségében még mindig...
- Én ebben nem tudok járni... - tipegett oda Hope...
- Andy nem szereti... - mosolyogtam rá... - szóval nem nagy baj... de segítek... - felidéztem a fehérneműt és elkezdtem keresgélni egy hozzá illő cipőt... ami nem hetven centis sarokkal rendelkezik...
Végül berángattak még vagy harminc üzletbe... az utolsó egy újabb fehérneműbolt volt...
- Megint kint várjak? - néztem rájuk...
- Nem kell... szerintem el tudsz viselni egy ilyen látványt... - Juliet azt hitte, hogy rózsaszínbuzi vagyok...
- El... - vigyorogva beléptem utánuk... Felváltva próbálgatták a cuccokat, Hope pedig az idegeimet tépte minden alkalommal... végül megvett egy göncöt itt is... soha nem láttam még így vásárolgatni... de jó kedve volt és Juliet is egész normálisba váltott át...
Végül este indultunk haza, Juliettől elköszöntünk és nem történt semmi, ami arra utalt volna, hogy hátsó szándéka lenne...