Kórház...

Andyvel leültünk az ágyra Hope mellé, aki szinte azonnal az ölembe mászott félálomban... Andy mozdulatlanná dermedt, arcára kín ült ki, én pedig vártam a magyarázatot...
- Juliet otthon várt rám... teljesen meztelenül feküdt az ágyban... nem tettem semmit, csak megkértem, hogy tűnjön el, de túl késő volt... a fürdőbe rohant és bezárkózott, Hope pedig hazajött, arra gondoltam, hogy elküldöm, amíg Hope felszalad a hálóba, de Juliet alattomosabb volt... a hálóban "felejtette" a bugyiját... Hope azonnal rájött, hogy még ott van, nem tudom, hogy hogyan... igazából nem is érdekes, csak azt tudom, hogy elrohant és utána már nem volt hajlandó végighallgatni, ahogy te sem, és ahogy Philip sem... és senki más... hiába próbálkoztam, nem vettétek fel a telefont... csak akkor beszéltünk, amikor felhívtál a ruhái miatt, ettől úgy kiakadtam, hogy piálni kezdtem... nem tudom mennyit ihattam, amikor Philip odaért és becsöngetett a földön ébredtem... a szilánkok között, valószínűleg ráestem az üvegre, nem emlékszem, de tele voltam szilánkokkal... mindenhol... - tette hozzá - aztán ültem ott és rájöttem, hogy itt az ideje annak, hogy meghaljak... végig vágtam a csuklóimat és ajtót nyitottam Philipnek, aki persze rögtön frászt kapott... sajnálom, mert nem akartam megijeszteni, de hát nem igazán voltam magamnál...
- Összevérezted a hófehér nadrágját...
- Akkor most biztos nagyon pipa... - mosolygott rám... - a tesóm... legalább boldog melletted... de én nem veszíthetem el Hopeot...
- Most így... megértelek... - suttogtam, mert Hope elkezdett mocorogni... - de azért eléggé félreérthető helyzet volt... ezt te is beláthatod...
- Be is láttam, azért gondoltam, hogy az a megoldás, ha... - lehajtotta a fejét...
- Ha megölöd magad?
Bólintott... én pedig nem tudom milyen indíttatásból de pofon vágtam... Hope azonnal felriadt a csattanásra.
- Mi a... Andy - a legnagyobb meglepetésünkre azonnal a karjaiba ugrott, és bár elgyötört arcára kiült a fájdalom, könnyek folytak az arcán, miközben átölelte és magához szorította Hopeot
- Meg fojtasz... - nyögött fel az apró lány... mire elmosolyodtam...
- Szerintem van mit megbeszélnetek... én felhívom Philipet...

Andy:
Ashley kisétált és így kettesben maradtunk...
Csak néztem őt...
- Hope én...
- Nem kell magyarázkodnod... mindent hallottam...
- Megjátszottad, hogy alszol? - néztem rám morcosan...
- Tudtam, hogy Ashley kiszedné belőled az igazat... sajnálom, hogy átvertelek, de tudom kellett...
- Most már tudod... mindennél fontosabb vagy nekem...
- Sajnálom, hogy nem hallgattalak meg...
Mellé feküdtem, irtóra fájtak a sebeim, de nem érdekelt, hozzám bújt én pedig a haját babráltam.
Philip rontott be, egyenesen az ágyra ugrott és hatalmas pofont kevert le. Az arcom sajgott a sok pofontól, de megérdemeltem. Könnyeit nyelte...
- Sajnálom... - nyögtem...
Philip sírni kezdett, Ash mögé ült és magához szorította...
- Mindenkit kiakasztottál haver... a többiek is nemsokára itt lesznek... számíthatsz némi letolásra...
- Ahjjj... tudom... - sóhajtottam lemondóan... Hope édesen hozzám bújt, ami boldoggá tett... - de megéri...
- Ne mondd ezt, majdnem beleőrültem... - sírta Philip a lábamnál ülve Ashleyvel az oldalán... Ekkor érkeztek meg a többiek...
- Mi a fasz történt itt? - nézett körbe Jake fáradtan...
- Hát összefoglalom... - kezdte Ash... - Andy majdnem kinyírta magát, mert Hope azt hitte, hogy megcsalta őt Juliettel, aki egy álnok dög... és becsempészte magát a lakásukba...
- ... azt hiszem túl fáradt vagyok, de ebből nem sokat értettem... haver jól vagy? - CC összezavarodva nézett rám...
- Most már igen... - Hope a szemembe nézett...
- Akkor most már csak egy dolgot nem értek... - Jake Philipre meredt - te nem Andy tesója vagy?
- De...
- Akkor jó... jól emlékeztem... - tekintete Ash és Philip egymást fogó kezeire vándorolt és látványosan megakadt rajta...
- Igen, Philip és én együtt vagyunk... - zárta le a témát Ash...
- Az... tök jó... - előzte meg a többieket Jinxx, aki eddig némán állt...
Egyszer csak kivágódott az ajtó és megjelent ő... az ajtóban állt, de esélye sem volt bejutni... Ashley felpattant és a karjánál fogva kirángatta... Hope pedig némán bámulta a folyosót... egyszer csak felugrott és elindult kifelé nyomában Philipel... A többiek egy pillanatig csak némán álltak, de amikor megláttál, hogy az infúziós állvánnyal küzdve elindulok utánuk ők is jöttek... az egész pár másodperc volt... mind a folyosón álltunk...

Ashley:
Juliet alattomos vigyorral küzdött ellenem, de nem eresztettem, legszívesebben belevertem volna a fejét a nővérpultba, de csak odarángattam és üvölteni kezdet...
- Ha ezt a kurvát még egyszer beengedik ide... az egész kórházat beperelem... - Soha nem éreztem magam ilyen idegesnek...
- Rendben... - rebegte a nővérke, épp kilöktem volna amikor Hope mellém lépett... nyugodt volt és csendes...
- Miért? - nézett rá a vergődő Julietre... - Miért? - potyogni kezdtek a könnyei... Juliet pedig vigyorogva ránézett...
- Mert egy mocskos kis senki vagy... nem érted? Andy hozzám tartozik...
- Na ez a végszavad te szuka... - Philip olyan pofont kevert le neki, hogy mindenki megdermedt egy pillanatra... - és most takarodj...
- Rendben, vége a műsornak... - Jake lépett közbe, karon ragadva Juletet elindult kifelé...
Andy a falnak támaszkodva szenvedett... fel sem kelhetne... az egyik kezén folyni kezdett a vér a kötés alól... még láttam, ahogy szédelegve bámulja a földet érő csöppeket... majd elkezdett a földre csúszni... a mellette álló CC elkapta... a nővérpultból azonnal odarohantak és újra a műtőbe vitték...
- Megkérhetem önöket, hogy kerüljék az effajta közjátékokat a jövőben? - lépett oda hozzánk a főorvos...
- Természetesen és elnézést kérünk, de a kisasszony többet ne jöjjön látogatni... ne engedjék be...
- Rendben, mindent megteszünk...
Andyt hamar visszahozták, csak felszakadt az egyik seb a karján, amikor felpattant... Hope meredten bámult maga elé...
- Ash... tulajdonképpen... meg lehet érteni őt is nem?
- Julietet?
- Igen, úgy értem... minden rendben építi a karrierjét, beleszeret az álpasijába, azt reméli, hogy majd kialakul közöttük minden erre megjelenik egy jöttment és minden felborul...
- Rendben, megértem amit mondasz, de akkor sem vetemednék ilyenekre... ha valaki megmondja nekem hogy itt a vége... nem alázom magam azzal, hogy kapálózok utána... hacsak nem valami különleges esetről van szó...
- Igaz...
- Nehogy már még neked legyen lelkiismeret furdalásod szívem... - ült le az ölembe Philip...
- Megütötted... - suttogta Hope...
- Mert azt mondta, hogy senki vagy... és felment bennem a pumpa... kicsit feszült vagyok... - mosolygott...
- Hazamehettek ám... - mosolygott Hope...
- Na persze... - Phil átölelte a nyakam...
- Jake Jinxx és CC viszont hazamennek... - mondtam... - holnap interjúznak helyettünk is...
- Hát, valakinek dolgoznia is kell... ha már te henyélsz Andy meg haldoklik...
- Phil, ne mondj ilyeneket... - vigyorgott rá Hope...
- Boldognak tűnsz... pedig fél napja még azt mondtad soha többet nem beszélsz vele... - néztem Hopera...
- A dolgok változnak... még nem is köszöntem meg nektek... az egészet.... mindent amit értem tettetek... - mosolygott vadítóan, még mindig gyönyörűnek találtam és eszembe jutott az első este amikor találkoztunk... a latin este ahol táncoltunk... elmosolyodtam... jó volt boldognak látni. Philip a kezét fogta...
- Hope... hozzánk bármikor fordulhatsz...
- Persze... ránk számíthatsz...
- Andrew felébredt... - szólt egy nővérke
- Megyünk... köszönjük! - mosolygott Hope és boldogan előre szaladt...
Elkaptam Phil karját... és visszahúztam...
- Biztos ne menjünk haza? - néztem fáradt szemeibe...
- Nem hagyhatjuk itt...
- Most már Andy ébren van... tud telefonálni ha baj van... de... olyan régen voltunk kettesben... és most már én is fáradt vagyok... - vallottam be...
- Miért nem ezzel kezdted? - csúsztatta a karjait a derekamra... a nővérkék rettenetesen élvezték a műsort... Philip ajkaira tapadtam... csak finoman... de ő beleharapott az alsó ajkamba...
- Persze, ha szeretnéd, maradhatunk még egy kicsit... - suttogtam még mindig a szájába... az egyik nővérke kifejezetten bámult és kezdett idegesíteni, ezért Andy szobája felé húztam Philipet... de megálltunk a folyosón... hallani lehetett őket, ahogy összesúgnak
- Annyira szar, hogy minden jó pasi meleg... - csóválta a fejét az egyik...
- Pedig mind a ketten olyan dögösek, hogy itt menten orgazmusom lenne, ha csak megszólítanának... - mondta a másik...
Philip elvigyorodott... és elindult a nővérpult felé... kézen fogta a nagyszájú nővérkét és elkezdte húzni... majd amikor kicsit odébb értek lehajolt hozzá és a szemébe nézett...
- Kisasszony, örömömre szolgálna, ha orgazmusa lehetne... és ha ennek az útjában csak az áll, hogy megszólítsuk, hát egye fene... - beszálltam a játékba és mellé könyököltem a falhoz...
- Szívesen segítünk...
A nővérke rákvörösen sétált vissza nevetgélve a pulthoz... tényleg olyan volt mint akin háromszor átmentek... Philip pedig egy csókkal jutalmazta alakításomat...
- Egészen beindultam ettől...
- Menjünk haza... majd visszajövünk...
Mikor bekopogtunk Hope és Andy az ágyon fekve egymáshoz bújva aludtak... végre együtt...
Így mi is haza indultunk...