8. rész Újság...

A napok gyorsan teltek. Általában állásinterjún vagy a motelszobában voltam...ritkán Ashleynél...
Andy éjszakánként jött. Nagyon ügyelve, nehogy kövessék.

Péntek reggel, miután elment, a gép előtt ültem, amit azért szerzett, hogy tudjak munkát keresni. Miután elküldtem reménytelenül az ezredik önéletrajzot, úgy döntöttem bevetem magam a bulvársajtóba...
Lassan görgettem lefelé az oldalakat, végül rátaláltam a legfrissebb cikkek között, a képre, amin Andy épp a szemét kikaparni próbáló csajt tartja távol magától... a cikk szerint mostanában nagyon sokat veszekszenek, és persze máris felröppentek a hírek, miszerint Andynek van valakije...
Elmosolyodtam a cikken. Összecsuktam a laptopot és végignyúltam az ágyon. Miután elszívtam a cigimet, a hasamra fordultam és aludni készültem, de megszólalt a telefonom.
- Tessék
- Jó napot, azért keresem, mert megkaptuk a jelentkezését, az újságírói állásra... persze egyenlőre csak gyakornoki munka lenne, később pedig előrelépési lehetőségei lennének.
- Tökéletes...
- Hétfőn 8:30 ra várom, a megadott címen, a földszinten a pultnál mondja, hogy Amelia várja...
- Köszönöm szépen!! - hálálkodtam.
Ugráltam örömömben... ez az... a kertészkedéstől eljutottam a kávéfőzésig... nevettem a saját cinizmusomon...
Andy számát tárcsáztam, ritkán hívtam, nehogy rossz helyen érjem utol, de most rögtön felkapta.
- Szia...
- Képzeld holnap megyek egy újsághoz, igaz csak gyakornoknak, de az is valami...
- Egy újsághoz?
- Tudom... furcsa, és tuti kávét főzetnek majd velem, de kezdetnek az is jó...
- Nem, Hope... az egy újság... nem tudom, hogy ez jó ötlet- e...
- Majd vigyázok... amúgy sem tud senki semmit...
- Hát jó, de ígérd meg, hogy vigyázol magadra...
- Rendben...
- Este látlak!
- Alig várom...

A kocsiban ültem és Carlosék felé hajtottam... bármennyire is haragszanak, tudniuk kell, hogy minden rendben van velem...
- Rose! - kopogtam be az ajtón
- Hope? Tényleg te vagy? - hallottam bentről Rose cipőjének kopácsolását...
Kitárta az ajtót és a nyakamba ugrott
- Annyira hiányoztál...
- Te is nekem, de mesélnem kell... - befelé húzott, a lakásba egyenesen az ágyig, ahol csak ücsörögtünk és órákon át beszélgettünk, Rose volt az egyetlen akinek mindent el mertem mondani... mindent.

Mikor haza felé tartottam legalább egy tonnával könnyebbnek éreztem magam, hogy végre valakivel megoszthattam a titkomat...
Mikor hazaértem Andy az ajtóban állt... mikor meglátott mosolyra húzódott a szája...
- Már nagyon vártalak...
- Sajnálom, csak Rosalie-nál töltöttem a délutánt...
A kulcsomat keresgéltem, szerencsére a motel elég félreeső helyen volt, így nem kellett annyira aggódnunk. Mikor meglett a kulcs, már be is vágódtunk a szobába.
Bekapcsolta a laptopot és megnyitott egy oldalt...
Andy és Juliet szakítottak...
Ez virított a címlapon... Mosolyogva néztem rá...
- Látod, nem bírtam tovább a színészkedést...
- Látom...
Átölelt. A mellkasába fúrtam az arcomat...
- Mit mondtál? - kérdezte...
- Nem szóltam... - a mellkasomhoz hajolt a fülével... elmosolyodtam...
- Szeretsz? - mosolygott rám...
Nyeltem egyet mielőtt válaszoltam volna...
- A szív nem hazudik... szeretlek! - a végét szinte suttogtam...
- Én is szeretlek...
Felkapott és megpörgetett...
- Van egy meglepetésem... elviszlek valahova hétvégére...
- Komolyan?
Kacsintott egyet...
- Hozz fürdőruhát...
- Viccelsz?
- Neem... - rázta fejét... - gyerünk... pakolj össze pár cuccot...
Mosolyába belefeledkezve pakoltam össze pár cuccot...