Haza...

Philip:
Csak másnap mentünk vissza végül, mert nagyon kimerültünk... az előző napi balhék miatt egy a zenekar testőrei közül a nővér pultnál állt. Lepacsizott Ashleyvel majd bemutatkozott valami Mike... nem tudtam koncentrálni. A nővérkék mind kacarászva köszöntek...
- Jó reggelt... - csilingelt az orgazmushiányos szöszi...
- Oh kedves, jó éjszakája volt? Ugye velünk álmodott? - Elvörösödve eltipegett...
Ashley megszorította a kezemet...
- Ne szívasd még félreszúrja valakinek az infúziót...
- De hát ő kezdte... - néztem rá ártatlan fejjel, mire lekapott...
Andy és Hope az ágyon ültek és dohányoztak mindketten...
- Ti nem tudjátok, hogy itt nem lehet dohányozni?
- Megengedték, mert Andy nem mehet le... sőt... ki sem mehet, mert felszakadhatnak a sebei... - Hope olyan édesen mosolygott, mintha minden rendbe jött volna egy pillanat alatt...
- Akkor jó... - Ashley a fejére nyomott egy puszit... - hozok kávét...
- Az jó lesz...
Leültem melléjük az ágyra és elmeséltem a nővérkés sztorit, amitől persze mindketten röhögésben törtek ki...
- Nem kéne felhívni a szüleidet? - nézett Hope Andyre
- Már beszéltem velük... elmondtam, hogy megbotlottál és ráestél egy üvegre... anyud közölte, hogy rád vall...
- Igen... kösz, hogy nem... árultál be...
- Hé... a tesóm vagy... - mosolyogtam rá... - de többet ne csinálj ilyen faszságokat...
- Rendben... megígérem - nézett Hopera, aki mosolyogva figyelt minket...
- Itt a kávé... - lépett be Ash
- Ez életmentő - mosolygott rá...
- Mikor engednek haza? - kérdezte Ash
- Ma már hazamehetek este, ha minden rendben lesz addig...
- Arra gondoltunk, hogy jó lenne, ha átmenetileg visszaköltöznétek, csak amíg rendbe jössz... - mondtam
- Én benne vagyok... - válaszolt Andy - ha neked jó... - nézett Hopera
- Persze, tökéletes...

Nem unatkoztunk, elröhögcséltünk egész délutánig, amikor bejött a testőr...
- Juliet megint itt járt, persze elküldtük, de hagyott egy üzenetet...
- Miféle üzenetet?
- Azt üzente, hogy még nagyon megbánjátok amit vele tettetek...
- Fel kéne jelenteni... ez fenyegetés... - motyogta Ash
- Nem... azt hiszem beszélnünk kéne vele... - Hope mindenkit meglepett.
- Nem tudom... tényleg ezt szeretnéd?
- Persze, talán akkor majd megérti a dolgokat, mindenesetre egy próbát megér... nem?
- Szerintem nem... - csóváltam meg a fejem... - ez a csaj totál zakkant...
- Mindegy, akkor is meg kell próbálni... - erősködött Hope
- Te tudod... - morgott Ashley...
Végül sikerült túlélnünk a napot, így este együtt indultunk haza... Ashley és Hope elmentek ruhákért Andyt pedig én vittem haza. Út közben nem nagyon beszélgettünk, aztán egyszer csak...
- Philip... meg sem köszöntem...
- Jössz nekem egy gatyával... - nevettem
- Tudom... de komolyan... ha te nem jössz...
- Hagyd csak... ott voltam és a helyzet az, hogy nem akartál te meghalni... pontosan tudtad, hogy megyek... ezért csináltad akkor, hogy beszélhess Hopeal... ha nem is tudatosan, de tuti, hogy ezért időzítettél jól...
- Féltem őt Juliettől...
- Ezt viszont megértem... szerintem nem jó ötlet ez a beszélgetősdi...
- Szerintem sem... de ha Hope ezt szeretné... akkor megpróbáljuk, szerintem tudja mit csinál...
Sziszegve szállt ki a kocsiból. Nem tudom mennyire fájhattak a sebei, de biztos nem volt a legjobb érzés...
- Nagyon fáj?
- Nem annyira, mint az amikor azt hittem elveszítettem őt... és ti, mesélj inkább!
- Minden rendben köztünk, szeretem Ashleyt...
- Sosem gondoltam volna, hogy a nőcsábászunk egyszer...
- Hagyjuk ezt... Emlékezz vissza, hogy milyen voltam régen...
- Jogos... most meg olyan vagy, mint egy háziasszony...
- Hé, ne kezd te is... Hope valamelyik nap közölte, hogy úgy nézek ki, mint egy vattacukor...
- Igen... az... pont aznap volt... - hajtotta le a fejét...
- Ne haragudj...
- Nem, el kell fogadnom, most már minden rendben lesz...
- Ámen...
A kanapéra hevert, ahol Hope is aludt amikor épp nálunk sírta ki magát...
- Miért nem jöttél utána?
- Nem tudom... egyszerűen a telefonos elutasítások után jobbnak láttam így...
- Ostoba vagy... ha Ashleyt ennyire megbántanám, tuti, hogy rohannék utána...
- Igazad van...
- És hogy dobtad ki a kurvát?
- Hát otthagytam a lakásban, aztán eltűnt...
- Még jó, hogy nem vitt el valamit...
- Nem tolvaj, hanem megőrült... soha nem mentem volna bele ebbe a kamukapcsolatba... ha ezt tudom...
Andy szenvedve felült...
- Philip...
- Ha?
- Mi történt amiért Hope ennyire odavan értetek? - nézett rám olyan szemekkel, hogy majdnem elröhögtem magam...
- Semmi, minden nő szereti a meleg barátokat... megértőek vagyunk és tudod... nem irigykedünk mint más nők...
- De ti...
- Tudod, hogy őszinte ember vagyok... ha lenne rá lehetőség... szó nélkül lenyúlnám a csajodat haver... Hope gyönyörű, okos, kedves és aranyos... Ashleyvel még meg is állapodtunk... Hope a jokerünk...
- Istenem de megütnélek most... - nyögött Andy...
- Ne lepődj meg... tudod... Hope csodálatos... és egyszerűen, minden idegszáladdal a boldoggá tételére kéne koncentrálnod... nem anyagilag...
- Elmondta...
- Utálja, hogy állandóan vásárolsz neki... nem szereti, hogy annyit költesz...
- Pedig vettem egy kocsit... - sziszegett...
- Az mondjuk nem árt... az a furgon lassan megadja magát...
- Az apjáé volt...
- Értem... akkor add el az új kocsit és inkább csináltasd meg neki a régit... látod... ilyen egyszerű...
- Philip...
- Na... az agyamra mész néha... de most, örök hálám mindenért...
- Szedd össze magad... és iktassuk ki azt a ribit...
Nevetett, de fájdalmában összeszorította a szemét...
- Aludnod kéne...
- Megvárom őket...
- Jó én főzök valamit...
- Oké... házitündér... - vigyorgott rám...