Esküvő...

Vegas nincs is messze... itt aztán tényleg minden világított... Philip izgatottan ugrált örömében...
- Végre megjöttünk...
- Meg, de már szét ültem a...
- ... meg masszírozzam? - nézett rám a vőlegény...
- Ne... - morogtam rá...
- Izgulsz?
- Miért kéne izgulnom? - néztem Andyre értetlenül...
- Hát ilyen alkalom nem sokszor van...
- Lehetek még tanú... - vigyorogtam Philipre...
Vegas a valóra vált álom, a melegek házasságát illetően... beelőztek minket... bár Andy megkérte a kezemet, a bulvársajtó kiszagolta... mint mindent, ezért elhalasztottuk a tervezett esküvőt... Phil és Ash viszont nem titkolóztak, ami pedig a szemünk előtt történik... azt nem látjuk...
- Phil, te izgulsz? - néztem a "menyasszonyra"
- Nagyon... - vigyorgott, de már Ash szájára tapadt...
Odaértünk a szállóhoz, ahol már vártak ránk páran, a zenekar további tagjai és természetesen Andy szülei...
Palms hotel... Mind elfoglaltuk a szobákat... és az estére készültünk. Fáradtan végig nyúltam az ágyon, a karom még mindig gipszben volt és most fájt is rendesen.
Andy mosolyogva nézte, ahogy fetrengtem.
- Annyi minden megváltozott... - suttogtam, amikor leült mellém...
- Hm?
- Hát tudod, kertekben dolgoztam, együtt laktam Rose-al, egy szobában, most pedig itt vagyok... Las Vegasban... a playboy lakosztályban... hihetetlen... de tudod, még mindig az a leghihetetlenebb, hogy veled lehetek. - mosolyogtam rá, felkönyökölve...
- Tudod mennyire szeretlek?
- Ez az, amit alig merek elhinni...
- Pedig nagyon... - ahogy hátra dőltem, fölém hajolt - szeretlek
- Én még annál is jobban... - megcsókolt. Ajkai lágyan értek az enyémhez, végig simította az oldalamat, feltűrve a felsőmet...
- Nemsokára mennünk kell... - húzódott hátrébb kicsit zihálva... - ... sajnos...
- Ez ma az ő napjuk... szóval ne sajnáld tőlük... - nevettem fel, felpattant mellőlem és felhúzott...

Felvettem a ruhát, amit Philip választott nagy gonddal, a cipőt, amiben alig bírtam járni, a tükörképen ott virított az összefirkált gipszem... ez így nem jó... ollót ragadtam és elkezdtem lehámozni magamról... a kezem bár fájt még, nagyjából használható volt és nem rontott az összképen...
- Hol a gipszed? - nézett rám Andy csúnyán...
- A fürdőben... - húztam ártatlan mosolyra a szám... - nem ment a ruhához...
- Ejjnye... - magához húzott... így ölelt, miközben megkötöttem a nyakkendőjét, amit lazábbra húzott végül...
- Utálom... - motyogta...
- Pedig jól nézel ki... - mosolyogtam...
- Persze... mint mindig...
- Te kis egoista... - A számhoz hajolt, de mikor megcsókoltam volna, vigyorogva hátrébb húzta a fejét...
- Ezért most nincs puszi... - vigyorogta, felkapta a fényképező gépét és kézen fogott. Elindultunk a lifthez, útközben összefutottunk Andy szüleivel...
- Nagyon szép vagy Hope, de nem volt begipszelve a karod?
- De, csak... leszedte... - morgolódott Andy
Amy mosolyogva csóválta a fejét...
- Ashley és Philip már elmentek...
- Jó, akkor nem késik senki...
- A srácok?
- Már lent várnak...
A bejárat előtt egy hatalmas limuzin várt ránk, mellette állt a három srác, kiöltözve...
- El sem hiszem, hogy itt vagyunk... - magyarázta Jake CCnek... - sok mindent gondoltam volna, de azt nem, hogy Ashley esküvőjét bárki is megéri... - röhögött...
- Hát, ha beüt a szerelem... - mosolygott Andy... - na de menjünk...
A limuzin belülről is csodálatos volt, nagyobb volt mint a lakás, ahol Roseal laktam... elmosolyodtam ezen...
Andy átölelt amikor mellé ültem.
- Gyönyörű vagy... - suttogta és az ajkaim felé hajolt, aztán nevetve elhúzódott... - de akkor sem kapsz csókot...
Lefotózta a többieket, és vigyorogva nézett rám... gonoszkodott...
- Egoista vagy... akkor is...
- Hmm... sokáig fog tartani a bünti... - kinyújtottam a nyelvemet rá, mire Amy elnevette magát...
- Tényleg Hope, még nem is láttam a gyűrűdet... - kapta magához a kezemet megcsodálva fia választását... majd könnybe lábadt szemmel átölelt...
- Minkét fiam jól választott... - mondta... - na nézz oda, elkenem a sminkem...
Odaértünk a villogó díszes kápolnához... Ashley idegesen ácsorgott előtte cigivel a kezében...
- Már megint bagózol? - nézett rá Andy...
- Ideges vagyok...
- De nincs baj? - kérdeztem
- Niiincs... csak izgulok... nagyon szép vagy... - mosolygott kifújva a füstöt... - Andy, hoztál...
- Itt van... - tartotta fel a fényképezőgépet mielőtt végighallgatta volna a kérdést.
Besétáltunk és mindenkit a helyére irányítottak. Az oltárnál várakoztunk, Ashley már megérkezett... Philip, pedig... Amy oldalán érkezett zenére. A szertartás rövid volt, de szép... Amy meghatottan sírdogált. Jake fotózott.
Aztán már nem csak Jake... megjelent pár újságíró az esküvő végén és lefotóztak mindent és mindenkit... elégedetten távoztak, mi pedig elindultunk vacsorázni. Minden visszafogott és tökéletes volt...
Miután vacsoráztunk, visszamentünk a szállodába, ahol a lakosztályban egy hatalmas bulit csaptunk, bár nem voltunk sokan, de így volt tökéletes... A medencében bulizunk, egyszer csak észrevettük, hogy eltűnt az ifjú pár, de nem hibáztattuk őket... hiszen ez volt a természetes...
A vízben Andy nyaka köré fontam a karjaimat és a dereka köré a lábaimat.
- Nincs puszi... - mosolygott édesen...
- Gonosz vagy... - morgolódtam... mire a számra nyomta forró ajkait... úgy éreztem magam hirtelen, mint aki megnyerte a fődíjat... - végre... - suttogtam...
- Már nem bírtam volna tovább... - nevetett fel, miközben a medence széléhez sétált velem... mindent lehetett látni innen... és minden tökéletes volt...
- Nem bántad meg, hogy velem vagy? - tette fel a leghülyébb kérdést...
- Nem... soha egy pillanatig sem... bár nem egyszerű, de mindent megér, hogy láthatom a mosolyod, és engem csókolsz...
- Boldoggá akarlak tenni... - tapadt újra a számra...