Szenvedések...

Nem volt kedvem Carlosékhoz menni, őrjöngve fújtattam egyet és próbáltam kiverni a fejemből Juliet döbbent arckifejezését... Újra félre kellett állnom mert a szemem megtelt könnyekkel... a telefonomért nyúltam.
- Hope? - hallottam meg a másik oldalról Ashley hangját...
- Átmehetek? - nyögtem bele a telefonba
- Persze... de Hope... Mi történt?
- Majd elmondom...

Nem sokkal később a tragacsom a felhajtón állt én pedig nem bírtam kiszállni... csak ültem kilógatott lábakkal és kész voltam teljesen. Biztos észrevettek bentről, mert mindketten kiszaladtak. Philip felkapott és bevitt a kanapéra... ott feküdtem az ölében, Ashley a hajamat simogatta. Nem kellett mondanom semmit... Andy felhívta. Állítása szerint nem történt semmi, de ezt nem tudtam elhinni neki...
Nem mozdultak mellőlem, felváltva vigyáztak, nehogy valami bajom legyen... az egész éjszakát végig bőgtem, mint egy ostoba gyerek... hiszen tudtam, hogy nem lenne szabad ennyire beleszeretnem... túlságosan feladtam magam érte. És most itt vagyok...

Philip:
Hope némán sírt egész éjjel... borzalmas volt így látni őt. Mindent megtettem volna, hogy boldognak lássam újra... Ashley ugyanígy érzett, tudom, sokat beszéltünk róla.
- Legszívesebben most akkorát bemosnék Andynek, hogy leszállna  a feje... - suttogtam a konyhába hajnalban, mikor Hope elaludt... Ashley a derekam köré fonta karjait és magához húzott...
- Tudom mit érzel... de Andy azért megmagyarázhatná, hogy mi történt... ennyi még neki is jár...
- Igazad lehet... - suttogtam az ajkaiba
- Annyira aranyosak vagytok... - szólalt meg Hope az ajtóban állva...
- Akkor felvehetem a füleimet? - kérdeztem, mire elnevette magát, majd felénk lépett és mindketten átöleltük, mire újra zokogni kezdett... össze volt törve...
Nem emlékszem mikor voltam, utoljára ennyire álmos. Végül csak eldőltünk Ashleyvel a másik kanapén és végig aludtuk a napot...
Délután ébredtem... kellemes illatok szálltak a levegőben. Ashley a földön feküdt hason, morcosan és épp valami videojátékot gyilkolt...
- Hope?
- Na... felébresztettelek? - ült fel mellém Ash, közben egy puszit nyomott a számra
- Nem, az illatok... mi ez?
- Hope főz... kikergetett a konyhából...
- Áh most már értem miért vagy morcos... - a nyaka köré csavartam a karjaimat... megcsókolt, először csak lassan, majd vadul, az ajkamba harapva... felszisszentem, persze nem a fájdalomtól, hanem a vágytól ami azonnal a hatalmába kerített... de vissza fogtuk magunkat, mert a konyhából hangos csörömpölés jött...
- Bassza meg... - hallottuk Hope hangját, majd hangosan röhögni kezdett... mire odaértünk, már mosolyogva ült a földön...
- Elcsúsztam... - nevetett ránk...
- Minden rendben? - néztem rá kérdőn... nyoma sem volt az előző éjszakai fájdalmaknak...
- Minden...
- És An...
- Cssssssssssssss ki ne mondd... - nyögött fel... - többet nem akarok beszélni róla, sem látni őt... semmi...
- Értem... - forgattam meg a szemem... Ashleyre néztem, aki csak mosolyogva megrázta a fejét...
- Rám ne nézz...
- Hope, úgy gondolom, hogy...
- Ne gondolkozz... vedd fel a nyuszifüledet és csapjunk egy görbe estét...
- Szerintem ez nagyon tuti ötlet! - Ash adta alá a lovat... nekem sem volt kifogásom. Csak féltem, hogy ne legyen később böjtje a nagy jókedvnek...
- Rendben, akkor... menjünk el valahova...
- Tuti ötlet... - mosolyogtam

Felöltöztem, de közben egyre azon gondolkoztam, hogy Hope viselkedése ijesztő. Bár nem ismertük annyira rég óta, de mégis úgy éreztem, hogy tudom, hogy nem elég erős... ez csak álca...
Lesétáltam az emeletről és szembe találtam magam vele...
- Philip... el kéne menned a ruháimért... - nézett rám könyörgően...
- Jó jó, de biztos nem akarsz vele soha többet beszélni?
- Biztos...
- Rendben... - egyeztem bele... - akkor elszaladok a cuccaidért...
- Köszi, And... ő már mindent összepakolt, Ashley megbeszélte vele...
Elmosolyodtam, aztán egy puszit nyomtam az arcára és otthagytam a gondolataival...
Mikor Andyhez értem elkapott az ideg... hogy nézzek szembe vele ezek után, olyan mint a testvérem, de a testvérére is haragszik az ember néha... bekopogtam...
Némán álltam, a nyitott ajtóban, mikor megláttam Andyt... minden haragom elszállt...