Függés...

Egész nap a medencében voltunk, jól éreztem magam és a zavarom is kezdett oldódni, Andy nyaka köré fontam karjaimat.
- Boldog vagy? - kérdezte
- Nagyon - mosolyogtam rá
- Örülök, mert már nem sokáig élvezhetjük a nyugalmat, tudod, nem sokáig tudunk már bujkálni.
- Én nem bánom, örülök ha veled lehetek, és nem nagy ár, hogy tudnak majd rólunk
- Hát remélem így látod majd később is...
Lassan közelebb húzott magához és megcsókolt.
- Kész a vacsi... - Lépett oda Philip
- Köszi, megyünk...

A szobába siettünk felöltözni, amikor Amy hangja csapta meg a fülünket...
- Andrew, jó lenne, ha nem vizeznéd össze az egész lakást... - kiabált fel nevetve...
- Bocs anyu...
Elvigyorogtam magam... hirtelen hiányozni kezdett Rosalie és Carlos... arra gondoltam, ha visszamegyünk meglátogatom őket. A vacsora után megint úgy döntöttem, hogy a mosogatás az én dolgom... hiába tiltakozott mindenki.
Philip már mosolyogva fogadott...
- Látom nem tudsz ellenállni a vonzerőmnek...
- Nem, a mosogatás vonz, nem te... - vigyorogtam rá...
- Persze... mind ezt mondjátok...
Andy vigyorogva lépett be utánam, és tarkón vágta Philipet...
- Fogd vissza magad... - nevetett rá... - majd később elmosogatsz, gyertek, menjünk cigizni...
A medence szélén ücsörögtünk.
- Szóval örökbe fogadtak, ez az őrült, olyan mintha a bátyám lenne - lökte oldalba Philip Andyt... - aztán elkezdtem szakácsnak tanulni és itt ragadtam, egyszerre vagyok családtag és szorgalmas szakács... - nevetett...
- Ez jó lehet, Carlos és Rose is olyanok mintha a családom lennének, de mégis olyan mások... Carlos hozzá akart adni a fiához... más a kultúra és hiába nőttem fel közöttük mégis tudom, hogy nem tartozom igazán oda...
- Megértem...
Andy csak mosolyogva figyelte ahogy beszélgetünk, amikor csörgött a telefon...
- Majd én, úgyis engem keresnek.. - pattant fel...
Mikor visszajött egész más volt az arckifejezése, mint mikor kiment... idegesnek tűnt...
- Baj van?
- Phil, el kell szaladnom, addig ellesztek? - kérdezte a végén már rám nézve...
- Persze - vágtuk rá egyszerre...

Miután még beszélgettünk egy darabig elmosogattunk, majd visszaültünk a teraszra és néztük a medence fényeit némán...
- Nem tudod, hogy hová mehetett? - kérdeztem, amikor már feltűnően sok idő telt el
- Nem, mindig van valami, általában alig van itthon pár órát havonta...
- Olyan nehéz lehet... - gondolkoztam el...
- Hát ezt az életet is meg kell tanulni élni... - mosolygott - és neki nagyon jól megy...

Később már az ágyban feküdtem, a telefonom villogni kezdett, üzenetem jött.
* Sajnálom, de csak holnap délután tudok visszamenni, közbejött valami... majd elmesélem... szeretlek! *
Magamra maradtam egy teljes napig... a párnába fúrtam az arcomat, Andy illatát magamba szívva... ekkor döbbentem rá, hogy mennyire függővé tettem magam tőle... pedig mindig olyan függetlennek tartottam magam, de most nem voltam erős...
Elindultam dohányozni. Persze ott találtam Philipet... félmeztelenül ácsorgott a medence szélén... úgy látszik itt mindenki éjszaka fürdőzik...
- Nem jössz? - kérdezte, amikor észrevett
- Cigizni jöttem... - vigyorogtam rá - ... nem fürdeni...
- Mikor jön vissza?
- Holnap délután...

- Bátor, hogy itt hagyott velem...
Mosolyogva néztem, hogy landol a vízben... nagyon vicces volt, próbált szórakoztatni, de igazából Andy nélkül elveszettnek éreztem magam...