Buli helyett...

Philip:
Andy kérdőn nézett rám...
- Nem jönnél be? - félmeztelenül állt, a karjai és a felsőteste véres...
- Te megöltél valakit? - néztem rá
- Gyere már... - rántott egyet rajtam, ekkor láttam meg, hogy a földön minden felé üvegszilánkok hevertek...
Némán néztem rá újra... most vettem észre a karján éktelenkedő sebeket...
- Andy...
- Ne... ne mondj semmit, csak vidd Hope cuccait és hagyj meghalni...
Elé léptem és lekevertem neki egy hatalmas pofont... erre a lábaim elé rogyott és elkezdett sírni... én pedig csak néztem, ahogy véres kezeivel végig fogdossa a fehér gatyámat...
- Gyerünk... - felsegítettem, a kocsiig ráncigáltam és elindultam a kórház felé vele...
- Philip, ha nem hallgat meg és nem kapom vissza... én abba belehalok...
- Elmondod, hogy miért volt ott Juliet?
- El...
- Akár bele is kezdhetsz... - morogtam rá, de elájult... a gázba tapostam és már ott is voltunk... az orvosok azonnal ellátták, a nővérke úgy faggatott, mintha legalább is én vagdostam volna szét Andy-t... bár ha végignéztem magamon, valójában pont úgy néztem ki mint egy mészáros...
- Ash... nagy baj van... - suttogtam a telefonba, mikor végre békén hagytak a nővérkék... - Andy szétvagdosta magát...
- Hol van?
- Kórházba hoztam... épp összevarrják pár sebét... de Ash... ha nem mentem volna át, már nem élne...
- Nemsokára ott leszek... megpróbálom Hope-ot is bevinni...
- Azt hiszem az jó lesz... Andy nagyon kivan. Szerintem... Juliet művelt valamit... Hope pedig nem volt hajlandó beszélni vele, így nem volt esélye elmondani, hogy mi is történt...
- Vagy a lelkiismeret furdalás vette rá ekkora marhaságra...
- Nem, hidd el nekem... gyerekkorunk óta ismerjük egymást, együtt nőttünk fel... tudom, hogy nem tenne ilyet...
- Jó, nyugodj meg...
- Próbálok... - suttogtam most már remegve... eddig marha erősnek éreztem magam, de hirtelen... rádöbbentem, hogy mi is történik... és most épp nagyot csattant...
- Phil, nagyon sietek! Szeretlek...
- Én is... - remegésem erősödött, azonnal kerestem egy helyet, ahol leülhettem... reméltem, hogy Ashley siet tényleg, mert az idegeim feladják a harcot... Hopera gondoltam, vajon, hogy fogja bírni...

Ashley:
Hope a fürdőben volt, nem akartam rányitni, de kénytelen voltam sürgetni valahogy... hogy mondjam el neki...
Bekopogtam.
- Hope, bejöhetek?
- Gyere... - hallottam bentről... mikor benyitottam, a zuhany alatt állt, nem láttam az üvegtől... - mondd!
- Hope, jobb lenne, ha kijönnél... kérlek...
- Ne perverzkedj...
- Nem, Hope, komolyan gyere már ki...
- Jó atyám... meghalt valaki? - lépett ki, vizes hajjal, épphogy csak körbecsavarva magán a törölközőt.
- Andy... majdnem... - csúszott ki a számon, mire reszketve rám nézett...
- Mi?
- Mennünk kell, Phil bevitte a kórházba, útközben mindent elmondok... gyere, adok valami ruhát...
Végül egy joggingot találtam, ami nem esett le róla és már rohantunk is. A hajából még csöpögött a víz, pedig kint nagyon hideg volt, a fejére húztam a kapucnit és beletapostam a gázba... Mikor odaértünk Philip épp letörölte a könnyeit, hogy Hope ne vegye észre...
- Mi történt? - nézett rá hatalmas szemekkel...
- Andy összevagdosta magát... azt mondta, mielőtt elájult, hogy ha nem kaphat vissza, akkor meg akar halni inkább... talán meg kéne hallgatnunk, hogy mi történt...
Csak csendesen bólintott egyet... majd Phil mellkasához bújt, aki alig bírta tartani magát...
- Szívem, nem vagy fáradt? - próbáltam neki kibúvót keresni...
- Bírom még... - mosolygott rám hálásan...
Órákig ücsörögtünk ott, mintha egy életmentő szívműtétet várnánk... szörnyen éreztem magam... Andy a barátom és meg sem próbáltuk meghallgatni... bár a helyzet elég egyértelműnek tűnt...
Philip a vállamra hajtotta a fejét és úgy aludt, miközben Hope az ő ölében feküdt...
- Olyan jó, hogy mellettem vagy... érdekesen alakult ez a bulis este... - hallottam meg Phil hangját...
- Hé, azt hittem alszol... - felemelte a fejét és rám nézett...
- Nem tudok... Ash, hazaszaladok átöltözni... nem bírom hogy tiszta vér vagyok...
- Persze, menj csak... alhatnál is egyet... - néztem rá... kétségbeejtően fáradtnak tűnt...
- Lehet... majd ha tudok... - mosolygott... - csak hívj, ha van valami...
- Rendben... - Hopeot az ölembe fektette. Egy csókot lehelt a számra, mire a nővérkék összekuncogtak... nyilvános helyen voltunk és ez volt az első eset, hogy nyilvános helyen megcsókoltuk egymást... de örültem neki... Phil kedvéért még ezt is bevállalom... Végignéztem rajta... fehér nadrágján Andy véres tenyérlenyomatai éktelenkedtek...
- Sietek... - Bólintottam egyet és néztem, ahogy elsétál...
Fél óra telhetett el, amikor egy orvos jött arra..
- Elnézést, behoztak egy fiút összevagdosva, meg lehetne tudni, hogy mi van vele, mert már órák óta itt ülünk és senki nem mond semmit...
- Persze, elnézést, az egyik nővérkét rá állítom, de úgy tudom, hogy már magánál van... nem én láttam el, csak futólag hallottam róla...
- Rendben, köszönöm...
Hope nem kelt fel... biztos kimerült idegileg... persze ki hibáztatná...
Egy nővérke lépett oda...
- Ébren van... 302-es kórterem... bemehetnek hozzá...
- Köszönöm... - Hope-ot az ölembe vettem és elindultam a folyosón... az ajtót egy arra járó nővér segített kinyitni, miközben erőteljesen nekem simult... hogy lehetnek ilyen ostobák az emberek... mindegy ez nem a dühöngés ideje...
Andy az ágyon ült lehajtott fejjel, az ablakon rácsok, de az ablak nyitva és dohányzott...
- Kórházban vagy... - néztem rá...
- Magán kórterem...
- Attól még nem kéne dohányoznod, de ha ilyen jól vagy akkor pattanj fel, hagy tegyem le...
Andy felállt, az infúziós állványt magával húzva az ablakhoz lépett, de közben Hope arcát bámulta...
- Milyen gyönyörű... - suttogta... én pedig nem bírtam tovább...
- Elmondanád mégis mi a faszom történt?
Eltorzult az arca a fájdalomtól, ahogy megszorítottam a karját... de bólintott közben...