9. rész Vendégség...

Elég sokáig kocsikáztunk...
- Hová megyünk?
- Vendégségbe...
- Kihez?
- Titok
- De miért?
- Mert ha elmondom, akkor nem meglepetés...
- De megígérem, hogy meglepődök, csak mondd el...
Erre már elnevette magát... de megrázta a fejét...
- Nem lehet...
- Jó feladom... - játszott duzzogással az ablak felé fordultam, de ő csak nevetett rajtam... Számoltam a mellettünk elszaladó fákat, már amennyit sötétben láttam...
- Ugye tudod, hogy nem illik ilyenkor vendégségbe menni?
- Hajjj... - vigyorgott... - ne aggódj... várnak minket...
Végül feltett lábakkal elaludtam az autóban... mikor felébredtem egy ház előtt állt az autó, Andy sehol...
Csak bámultam magam elé egy pillanatig, mintha még mindig álmodnék... a gyönyörű házat néztem meredten. Andy megjelent az ajtóban és felém tartott.
- Szia - hajolt be felém - na... most akartalak felébreszteni... mehetünk?
- Hova?
- Hát be... a cuccokat már bevittem...
- Úgy értettem, hogy hol vagyunk...
- De morgós vagy... - elfintorodtam, miközben kinyújtottam elzsibbadt lábaimat...
- Ne haragudj... csak még nem tértem magamhoz... - mosolyogtam végül...
- Rendben, na mehetünk? - türelmetlenkedett, de olyan aranyosan, hogy vissza kellett fognom a kitörni készülő eszeveszett vigyorgásomat.
- Mehetünk...
Megfogta a kezemet és húzni kezdett maga után... a házba lépve ami először feltűnt, hogy hatalmas... nem csak kívülről tűnt annak... bent ácsorogtam elveszetten az előtérben... hirtelen ötlettől vezérelve lekaptam a cipőmet, hogy azzal már ne kelljen bajlódni... Andyt vártam aki eltűnt pár percre...
- Itt vagyok - jött vissza
- Merre jártál?
- Megnéztem, hogy a vendéglátóink várnak e...
- És? - mosolyogtam...
- Az igazság az, hogy elaludtak... majd holnap bemutatkozol... egyébként, a szüleimnél vagyunk...
Elkerekedett szemmel néztem rá...
- Komolyan? - mosolyogva bólintott
- Szeretnélek bemutatni nekik, de már alszanak... te nem vagy már álmos?
Megráztam a fejem.
- Akkor gyere... - húzott az emeletre maga után - van kedved fürdeni?
A teraszra lépve a kivilágított medence felé mutatott...
- De szép... - motyogtam... - de nem zavarjuk a szüleidet?
- Nem... - átölelt, nem láttam, hogy mikor szabadult meg a pólójától, mindenesetre ahogy magához húzott a bőre szinte égette az enyémet... az ajakit kerestem az enyémmel és boldogság öntött el, mikor megtaláltam... A kezei a felsőm alá vándoroltak és lassan felhúzta...
- Hagylak átöltözni - suttogta a fülembe, lehelete a nyakamon olyan hatással volt rám, mint az áramütés... kiment a szobából...
Gyorsan a fürdőruhámba bújtam... amikor kinyitottam az ajtót ott állt... végignézett rajtam és beleharapott az alsó ajkába...
- Jajj nekem... - nyögte és már húzott is maga után, a medence mellett ledobta a törölközőket és a kezemet elengedve beugrott a vízbe.
Én csak óvatosan leültem a medence szélére, belógattam a lábamat és döbbenten vettem tudomásul, hogy a víz meleg...
Andy a víz alatt felém úszott, majd a lábaim között bukkant fel. Egyenesen a számra tapadt, majd óvatosan behúzott magával a vízbe. A víz alatt csókolt tovább, mikor már nem bírtuk levegő nélkül, csak egymást öleltünk...
A lábaimat a dereka köré kulcsoltam és hagytam, hogy cipeljen körbe körbe, miközben folyamatosan mesélt a gyerekkoráról, a zenekarról, az életéről...
Csókjai forrón égtek a testemen végig...
- Megjöttetek? - lépett a medencéhez hirtelen egy nő...
- Anyu, már rég, csak aludtatok... ő itt Hope, a barátnőm
Nem tehetek róla, de rögtön vigyorogni kezdtem a boldogságtól, ahogy ezt kimondta, kimásztam a medencéből és bemutatkoztam... Amy nagyon kedves volt, persze azonnal letolt, hogy ne magázzam, mert ő nem vénasszony... Aztán elköszönt és visszament a házba.
Megint leültem a medence szélére...
- Ez ciki volt... - suttogtam... - ... kijön éjszaka a saját házában és én meg a kisfiára csavarodva pancsolok a medencéjükben...
- Mert egy céda vagy... - nevetett Andy... - de most komolyan, nincs ebben semmi ciki... tudják, hogy mióta együtt vagyunk, előttük nincsenek titkaim...
- Jó neked... - mosolyogtam
- Igen, de most már neked is jó... ránk mindig számíthatsz... bármi történjen...
- Szeretlek - öleltem át a nyakát, ő óvatosan behúzott a vízbe, átölelt... és már sírtam is... végre nem éreztem magam egyedül...