A titkolózás vége...

Újabb nap... csak ezúttal az internet tele volt a képeimmel... Jake oldalán feszítettem a pláza üzleteit járva...
- Hurrá... én lettem a "vajon ki ez a lány"... - motyogtam Philipre nézve...
- Én mondtam... a konyhában nincsenek fotósok... - vigyorgott nyalókával a szájában...
- Állj le... - sziszegtem rá
Nyögve olvastam tovább...
* A titokzatos lányt mostanában egyre többen látni vélték a Black Veil Brides tagjaival... talán ő lehet a frontember barátnője, aki miatt Juliet Simms akár meg is halna...?*
- Pff... - lecsaptam a laptop tetejét... dühös voltam...
Philip nevetett... bosszúsan meghúztam a haját mikor elviharzottam mellette... kinyírom...
A következő Ashley volt, aki a konyhában ült a pulton vigyorogva...
- Szia... titokzatos lány... - tört ki belőle a röhögés...
- Nem bírom... - nyögtem és a fürdő felé vettem az irányt... csak kopogni felejtettem el... odabent a pucér Philippel találtam szembe magam... - ÁÁÁhhhh
Felszaladtam az emeletre és elnyúltam az ágyon... ezek ketten mindenhol ott vannak... hogy lehet ezt kibírni... írtam Andynek egy smst, amiben részleteztem, hogy mennyire szeretnék máshol lakni... mire a válasz:
 * Ashley vagy Philip? :DDD *
Persze, neki tutira jó vicc az egész...
Bosszúsan elhajítottam a telefonomat. Lassan álomba merültem. De elkövettem egy hatalmas hibát...

Mikor kinyitottam a szemem az alvó Philippel találtam szembe magam.
- Remek... - sutyorogtam kimásztam mellőle, csendesen, majd rázártam az ajtót *gonosz röhögés*
Így, egy megvan... azért elég durva, hogy egy házban lakom két olyan emberrel, akit ilyen nehéz elviselni... Ashley szerencsére nem volt otthon, Andy viszont igen. A kanapén ült.
- A szobában van Philip... - dobtam a kezébe a kulcsot...
- Kinyírtad?
- Nem... bár néha elgondolkozom rajta, hogy azt kéne...
- Már nincs sok hátra... Julietet kiengedik holnap után... már nem tehet semmit ellene...
- Dehogynem... kiengedik és újra felvágja az ereit... - vágódtam le mellé a kanapéra, ahol végre átölelt. Sóhajtott egyet.
- Igazad van, de nem hagyhatom, hogy tovább befolyásoljon...
Felhúzott szemöldökkel néztem rá...
- Ne már... eddig is így volt.
- Sajnálom... - hajtotta le a fejét - és azt is, hogy állandóan magadra hagylak ezzel a két őrülttel... de tudod, hogy számíthatsz rájuk, bármi történik...
- Persze, csak olyan jó lenne, ha inkább veled lehetnék ilyen sokat...
- Na jó, gyere, elviszek valahová...
- Meglepetés?
- Igen... úgyhogy ne kezdj el faggatni...
- szzz....- sziszegtem vigyorogva
- Öltözz fel... hűvös van...
- Rendben - felrohantam a lépcsőn, majd röhögve vissza...
- A kulcs... - találtam magam szembe Andyvel
- Igen, de Philip bent van...
Amikor kinyitottuk az ajtót a fiú az ágyon ült morcosan...
- Véletlenül bezárta valaki az ajtót...
- Mert véletlenül valaki az ágyamban aludt el... - morogtam rá... - és most átöltöznék
- Jó - villanyozódott fel...
- Nélküled... - lépett be Andy a szobába...
- Oh... te is itthon vagy...? - vigyorgott viccesen Philip
- Tűnés...
- Oké, már itt sem vagyok... - azzal eltűnt...
Mikor végre sikerült felöltöznöm, Andy a garázsban várt.
- Siker... - vigyorogtam rá... - sikerült egyedül felöltöznöm...
- Akkor mehetünk...? - mosolygott rám
- Hova...
- Cssssssssssssssssss...
Nevetni kezdtem... Végre kettesben voltunk. Ahogy kihajtott a garázsból máris megbántam ezt a gondolatot... rögtön villant a vaku...
- Biztos, hogy nem baj...
- Cssss - Andy nevetett...
- Oké... hallgatok...
- Nem kell, csak ne kérdezgess... arról, hogy hová megyünk...
- Jó... és hogy van Juliet...?
- Azt hiszem, találtál még egy témát, amit ma kerülhetnénk... - vigyorgott rám
- Oké... messze van?
- Nem, mindjárt ott vagyunk - bekanyarodott egy étterem elé...
- Ez komoly? - néztem rá döbbenten...
- Döntöttem... - mosolygott... - nem titkolózok tovább... igazad van, nem várhatunk Juliet dilijei miatt a végtelenségig... szóval készen állsz?
Bólogattam...
Miután beléptünk, pár perccel utánunk, máris egy fotós ült le pár asztallal odébb. Andy mosolyogva megfogta a kezemet...
- Szóval, még kicsit rá is játszol?
- Nem, legszívesebben egész mást tennék, de azt itt nem lehet... - nevetett... a fotós pedig vidáman kattogtatott...
- Azt hiszem, nagyon boldoggá tesszük...
- Igen, tudod mennyit kap majd ezért? - nevetett...  - De ugye tudod,hogy mostantól kutatni fognak utánad... és mindent ki akarnak majd deríteni...
- Hát ha sikerül nekik...
- Ezt hogy érted?
- Tudod Carlosékon kívül senkim nincs... nem hiszem, hogy bármit találhatnának...
- Sosem tudhatod... talán még olyan is kiderül, amit te sem tudsz...
- Nem is bánnám, tudod... mindig is tudni akartam, hogy ki vagyok...
Szerelmes tekintettel bámult rám...
- Az nem számít, hogy honnan jöttél, a lényeg, hogy megtaláltalak... szeretlek Hope!
Mosolyogva ültem tovább...
- Én is szeretlek, de remélem, most már többet lehetünk majd együtt...
- ... hát a fotós barátunk tesz róla, hogy ne legyen titok a kapcsolatunk, szóval, mostantól bármikor együtt lehetünk...