Utoljára? El fogom veszíteni újra...???????A sírás kerülgetett egy pillanat alatt és életem legszebb estéje hirtelen... átváltozott rémálommá... Nyeltem egyet, de kiszáradt a torkom...
- Utoljára?"
A feszült pillanatok ólom lábakon vonszolták magukat... a cigim halkan pattogott ahogy beleszívtam... lassan teltek én pedig alig tudtam visszatartani a kitörni készülő pánikomat... óvatosan kifújtam a füstöt, hogy elkerülje a szememet... nehogy beinduljanak a könnyeim...
Lassan az ajkaimnak nyomta az övét... a nyelve utat tört a számba és érzékien csókolt... ez lenne egy búcsúcsók... olyan édes volt... Utoljára? még a fejemben visszhangzott... de elváltak ajkaink... megfogta a kezemet...
- Igen, utoljára... - erősítette meg... - utoljára... mint a barátnőmet... utána már úgy szeretnélek csókolni, mint a menyasszonyomat...
Most elmúlt az első pánikrohamom, most az agyam fagyott le... el akar venni? Engem????
- Hope? - nézett rám ijedten... - minden oké? - lassan letérdelt, de a kezemet nem engedte el... - szóval Hope, hozzám jössz?
- Ahhőőő... - nem jöttek ki szavak a számon, végül csak a nyakába borulva, fuldokló zokogás közepette kinyögtem egy "uhum... igent" mire boldogan felkapott és valahogy az ujjamra varázsolta a világ legszebb gyűrűjét...
- Vigyázz... - jött ki az első hang a számon... - Meg ne erőltesd magad...
Leült velem az egyik székbe és betakart minket a pokróccal...
- Most pedig... szeretnélek megcsókolni, mint a menyasszonyomat... - furcsa volt ezt hallani... de tetszett... újra megcsókolt, csókja jobb volt, mint valaha...
- Szeretlek... - suttogta...
- Én is, de nagyon megijesztettél...
- Igen, láttam... sajnálom... - mosolygott... - de megérte?
- Meg... - bújtam a mellkasához...
Ash és Philip is előkerültek Philip dohányozni érkezett, Ashley, pedig nem bírta elengedni a kezét... a csuklójuk körül díszelgő rózsaszín bilincs összekötötte őket...
- Istenem... - nyögött fel Andy...
- Ne már haver... nincs ebben semmi gáz... - vigyorgott Ash...
- Megkértem Hope kezét... - vigyorgott vissza Andy...
Philip ugrálni kezdett örömében, amit különösen viccessé tett, hogy Ashleyt magával rángatta... kitört belőlünk a röhögés...
Megint boldog voltam...
Ashley:
Ismeritek a mondást, miszerint minden csoda három napig tart...?
Pontosan három nap telt el, amikor csöngettek... Andy nyitott ajtót...
- Andrew Biersack?
- Igen?
- Velünk kell jönnie... a barátnője kórházba került...
- A barátnőm?
- Igen... Juliet Simms... sújos balesetet szenvedett...
- Hogy bassza meg...
- Parancsol?
- Semmi... csak Juliettel már semmilyen kapcsolatom nincs...
- Hát az orvosainak ezt állítja és nekünk is az ön elérhetőségeit adta meg, mint egyetlen hozzátartozó... nem hajlandó azóta sem beszélni, syem enni, pedig elütött valakit... és fel kéne vennünk a vallomását...
- Mikor történt ez?
- Pár órája...
- Istenem... - bukott ki a számon... - mi van ha Hope...
- Az nem lehet... Carlosékhoz ment... biztos ott van... - dadogta Andy... de már eszeveszettül tárcsázta is Hope számát...
- NA??? - Idegeskedtem...
- Ki van kapcsolva... - fagyott le a hős szerelmes...
- Gyerünk... - Andy a rendőrökkel ment én pedig követtem őket... közben egyre dühösebb voltam, amiért a feljelentésünkkel csak egy távol tartási végzést kaptak Andyék... most épp eldönteni sem tudtam, hogy kire vagyok mérges... a kórház előtt láttam, ahogy Andy kiszáll és felrohan a rendőrökkel... miután parkolót találtam, utánuk rohantam...
- Hope... - láttam meg a folyosón ténfergő lányt... infúziós állvánnyal sétált... arcán kék foltok, karja felkötve...
- Ash... Juliet meg akart ölni... - nyögte, miközben a mellkasomnak dőlt...
- Jól vagy? - kérdeztem...
- Nem... Ashley... Andy hova rohant?
- Hát tudod, a rendőrök nem tudták, hogy te ki vagy, viszont Juliet őt nevezte meg egyetlen hozzátartozójának... ezért jöttünk...
- Ti nem is tudtátok, hogy én vagyok?
- Sejtettük, de reméltük, hogy nem...
Andy jelent meg... könnyes szemmel magához szorította Hope-ot...
- Sajnálom... - suttogta... - ez mind az én hibám...
- Mi van vele? - Néztem Andyre...
- Amnézia, de szerintem csak megjátssza... állítólag arra sem emlékszik, hogy már nem vagyunk együtt...
- Pfff...
- Próbáltam elmagyarázni neki, de valami megjátszott hisztirohamot kapott és inkább eljöttem...
- Én emlékszem mi történt... - suttogta Hope... - pont kijöttem Carloséktól... a kocsihoz mentem... akkor láttam meg... teljes erővel nekem jött... miután elestem begurultam a dzsip alá, de ő még háromszor négyszer nekiment... - sírva fakadt... - apu autója... teljesen totálkáros...
- De legalább, neked nincs olyan nagy bajod... - mosolyogtam rá bátorítóan...
- Ja... túléltem... - átölelte Andy derekát és hozzábújt, mint aki teljesen el akar tűnni...
A rendőrök közeledtek...
- A kisasszony? - nézett a rendőr kérdőn Andyre...
- Ő a menyasszonyom... őt gázolta el Juliet...
- Felvehetjük a vallomását?
- Persze... - válaszolt Hope magabiztosan
- Van kórterme...
- Nincs, nincs elég hely, mert valami buszos tömegbaleset volt... - mosolygott - átadtam a helyem egy idős házaspárnak...
- Ez kedves, akkor itt? - kérdezte a rendőr...
- Persze... itt is jó, csak legyünk túl rajta... - nézett könyörgően Hope...
- Rendben, akkor elmondaná mi történt?
Hope újra elmesélte részletesen... Andy meredten nézett maga elé... Juliet elvetemült és teljesen megőrült... Írtam egy sms-t Philipnek... még nem is tudta mi történt... reggel elment vásárolni...
A rendőrök megköszönték Hopenak a vallomást, majd eltüntek az emeleten... Julietért mentek, aki megúszta valami fejsérüléssel... amitől az állítólagos amnéziája kialakult, de pechére Hope vallomása egyezett az egyetlen szemtanú vallomásával... így Julietet legközelebb másnap láttuk, bilincsben vezették el... épp mellettünk, mert Hope még mindig a folyosókat rótta szoba híján...Hulla fáradtan aludt éjszaka maximum egy órát Andy ölében... de legalább idő közben megszabadult az infúziótól... és persze Philip is megérkezett, aminek én nagyon örültem, a mellettünk elhaladó Juliet kevésbé, ugyanis az én drágám a rendőrök szeme láttára úgy szájba vágta a lányt, hogy attól visszatérhettek volna az elveszett emlékei... Hisztériás rohamot kapott...
- Hogy képzelik? - ugrott a rendőr felé... - nem látta????
- Mit? - vigyorgott rá a rendőr... majd intett egyet nekünk és elvezették végre a hisztérikát...
- Most már minden rendben lesz... - ölelte át Andy Hopeot...
- Remélem...
Jaj de megijedtem... Már azt hittem Andy szakítani akar... És Juliet még mindig elmebeteg -.-" Alig várom a következő részt! ^^
VálaszTörlés