Problémák...

A nap lassan telt, Andy egész nap nem jelentkezett én pedig nem akartam zavarni. Délelőtt Philipnek segítettem a konyhában, de hamar meguntam a perverz beszólásait... komolyan mintha Ashleyből lenne kettő...
Este felé már kezdtem irtó ideges lenni. Reggel mennem kéne az új munkahelyemre, de egyenlőre itt ragadtam és egyre jobban hiányzik Andy... a telefonomat nézegettem a medence partján, amikor Philip megtalált...
- Akarod, hogy hazavigyelek?
- Nem tudom, szívem szerint maradnék és megvárnám a magyarázatot, de holnap mennem kéne dolgozni, ráadásul az első napom...
- Mindegy, ha kitaláltad szólj...
- Köszi - mosolyogtam rá, de nem győztem meg...
- Tudod Andy a testvérem, és nagyon bírom őt, de ha mellette akarsz maradni, hozzá kell szoknod az ilyenekhez...
- Tudom... csak nem értem miért nem ír egy üzenetet, vagy bármi... csak egy apró telefon...
- Ebben igazad van...
- Philip, hazaviszel? - néztem rá
Elmosolyodva bólintott...
Miután összepakoltam már a kocsi mellett állva várt rám.
- Olyan vagy mint egy lány... - csúszott ki a számon - már bocs...
- Mondja ezt az, akinek a pasija Andy, a legjobb haverja pedig Ashley... - hunyorgott rám...
- Ehhh győztél...
Út közben írtam egy üzenetet Andynek, de nem jött válasz. Biztos valami fontos dolga akadt.
A motel előtt elszívtunk még egy cigit, majd Philip elköszönt és elindult haza.

Éjjel kettő körül csöngött a telefonom. Andy neve villogott őrült módjára a kijelzőn.
- Szia... - nyögtem bele a telefonba
- Beengedsz? - kérdezte csendesen
Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. Ott állt előttem elgyötört arccal.
- Mi történt? - kérdeztem
- Juliet majdnem megölte magát... eddig tudod soha nem mondta, de most, hogy kidobtam, kitalálta, hogy szeret engem és ő komolyan gondolta az áll kapcsolatunkat... a kórházban voltam végig... sajnálom, hogy nem hívtalak...
Átölelt... rettentően álmosnak tűnt...
- Gyere, aludjunk... - suttogtam
- Erre vártam egész végig... - gyengéden a számra nyomta ajkait.
Fény villant...
- Francba, menj be! - csapta be az ajtót utánam. Az ablakból néztem, ahogy kergetni kezd egy fotóst, de elkésett...
Belépett utánam... idegesen egyik lábáról a másikra állt...
- Most aztán bajban leszünk... ez így nagyon nem jó... Juliet kórházban van és ez a fotós most...
Az ágyra ült, lehajtotta a fejét és némán ült...
- Sajnálom... - térdeltem le mellé... - be kellett volna jönnünk...
- Nem, ez nem a te hibád... de most nem akarok mást, csak elfelejteni minden problémát...
Értetlenül néztem rá, mire elmosolyogta magát...
- Gyere ide - húzott az ölébe... a mellkasomhoz nyomta a fejét... - baj van... most azt hallom, hogy félsz...
- Csak attól, hogy felemésztenek a problémáid és én nem tudok segíteni...
- Pedig tudsz... - nézett a szemembe... - elég, hogy vagy nekem...

Reggel mikor felébredtem az ablakban állt és bámult kifelé...
- Nem tudsz elmenni dolgozni... - csóválta a fejét...
- Hm?
- Tegnap este óta kicsit megnőtt a problémánk mérete... - mutatott kifelé.
A parkolóban több fotós állt mint az Oscar gálán... Döbbenten bámultam rá...
- Mi lesz most?
- Nem tudom... azt hiszem kéne valaki aki megment... Philip...
Miután telefonált, Philip fél órán belül megérkezett Andy kocsijával, beöltözve... Kapucnis pulóverben és napszemüvegben rohantam át a tömegen hozzá... Andy pedig a lakásban maradt egyenlőre. Majd ha minket követnek akkor ő is ki tud jönni. Ez volt a terv...
Órákig kocsikáztunk, mire sikerült lerázni a fotósokat. Végül hulla fáradtan megérkeztünk Ashleyhez, Andy már ott várt minket.
- Minden rendben volt? - kérdezte, miközben levette rólam a napszemüveget.
- Persze, csak elég kitartóak voltak... - nevetett Philip...
Ashley az ablaknál állt...
- Annyira nem sikerült jól a tervetek... már itt is vannak... - mutatott kifelé... - most aztán be vagyunk ide zárva mindannyian...
- Csak egy darabig... amíg Juliet kórházban van nem mondhatok semmit, mert akkor én leszek a legnagyobb köcsög...
- Megértem, persze... na mindegy srácok, van itt elég szoba... - fordult felénk Ash...
- Én sem mehetek haza? - nézett Andyre Philip
- Nem tesó... elvezetnéd őket odáig és a szüleimnek nincs szükségük újra a felhajtásra...
- Jogos...
Végül így lettünk a hatalmas ház foglyai. Andy néha elment meglátogatni Julietet, ami azon túl, hogy egyre jobban bosszantott, csak arra volt jó, hogy minden alkalommal újabb cikkek születtek róla, hogy újra együtt vannak...
Ráadásul Ashley és Philip nem épp a legjobb társaság egy csajnak...
- Látod, hogy jobban jártál volna velem? - vigyorgott a pornót bámuló Philip
- Vagy velem, amúgy is előjogom lett volna rád... én találkoztam veled előbb... - kukucskált az újságja mögül Ashley...
- Hagyjátok békén... - érkezett meg a legjobbkor Jake... - gyere, elviszlek vásárolni, Andy szerint ki kell hogy mentselek innen...
- Hálás vagyok... csak tudnám meddig lesz még ez... - morogtam magam elé.
A garázsba mentem a házból és ott beszálltunk a kocsiba. Csak így juthattam ki néha a házból... de ez is felüdülés volt, főleg, hogy Juliet feltűnően lassan gyógyult, mióta Andy elmondta neki, hogy van valakije és csak arra vár, hogy felépüljön, utána bejelenti...
Jake megpróbálta elterelni a figyelmemet, de nem ment túl jól...