Romantika...

Hope:
Pár nappal később Andy állapota már sokkal jobb volt. A kezemet fogva rángatott a garázsba, Philipék legutóbbi akciója óta nem jártam odalent... inkább Andy autóját választottam, ráadásul nem akartam látni apu autóját romhalmaz állapotában... fájt, hogy tönkrement...
- Gyeree... - mosolygott
Remélem nem valami luxusautó vár lent, mert akkor tuti megfojtom...
Vigyorgása egyértelművé tette, hogy valamire készül és nem szerettem a pénzszórós ajándékait...
Mikor odaértünk betakarta a szememet a kezével és úgy vezetett...
- Izgulsz?
- Nagyon! - vágtam rá, bár egyértelmű volt...
- Na... leshetsz - engedte be a fényt a szememen...
Apu autója állt előttem, de olyan volt... mintha kicserélték volna, újra festették... minden új és csillogó volt rajta...
- Megcsináltattad? - néztem rá csillogó szemekkel, mire üszkén bólintott...
- Bár igazából Philip adta az ötletet... én új autót akartam venni neked...
- Ahh arra semmi szükség... ennek sokkal jobban örülök... - átkaroltam a nyakát lábujjhegyre állva... még így is kicsit le kellett hajolnia, hogy megcsókoljon. Imádtam, hogy ilyen magas.
- Köszönöm... - suttogtam a szájába
- Nem kell... imádom, ha költhetem rád a pénzt, pláne, ha annak ennyire örülsz...
- Ennek most tényleg nagyon örülök! - vigyorogtam rá...
- De van még valami... este elviszlek valahova, most, hogy végre jobban vagyok...
- Oooo rendben, alig várom - mosolyogtam...
- Megőrjítesz... - csókolt meg... - Deee
- De?
- Nem ketten leszünk...
- Hmm?
- Ash és Philip is velünk jönnek, mert tudod... meg akarom hálálni amit értünk tettek...
- Engem nem zavar, legalább végre megtudhatom, hogy hogy...
- NEEE ne kezd megint... - vigyorgott... napok óta szívattuk a sex témával...
- Jó rendben... csak vicceltem... - nevettem fel

Este felé már készülődtem volna, mikor rájöttem, hogy nem tudom mit vegyek fel...
- Phil, nem tudod, hogy hova megyünk?
- Sejtelmem sincs, Ash azt mondta, hogy öltözzek melegen...
- Hmm...
- Ezek szerint te sem tudod...
- A-a...
Visszasétáltam a szobánkba... Nagyon jó kedvem volt, alig vártam, hogy induljunk... bármi is az úti cél...
- Öltözz melegen... - ölelt át Andy, miközben hátulról átölelt és lefejtette rólam a törölközőt...
- Jajj... - nyögött fel... - nem bírok magammal...
Átöleltem, ő pedig magához szorított...
- Még kicsit bírd ki... - suttogtam, pedig már én is nagyon akartam őt...
- Nem tudom menni fog-e...
Gyorsan felöltöztem, miután elengedett... ő pedig duzzogva nézett az ágyon ülve...
Csöngettek, mire úgy pattant fel, mint akit puskából lőttek ki. Philip és Ashley is elkészültek, így utána mentünk. A kapu előtt egy lovaskocsi állt... nem hittem a szememnek... csak álltam meredten... Philip rögtön Ashley nyakába ugrott... Andy viszont sehol... mikor észrevettem, hogy az egyik lovat eteti valamivel, odaszaladtam és átöleltem...
- Annyira édes vagy...
- Megérdemled... - mosolygott szívdöglesztően...
- Gyerünk... - vágott közbe Ashley...
Felmásztunk a kocsira betakaróztunk a pokrócokkal és elindultunk. Városnéző körútra indultunk, ennél romantikusabb élményben még soha nem volt részem... szorosan összebújtunk. Andy mosolyogva bámult...
- Miért engem nézel? - suttogtam... - Olyan szép így este minden...
- Te sokkal szebb vagy... - adott egy puszit a fejemre...
Ashley és Philip is összebújva beszélgettek... minden olyan tökéletes volt. Pár fotós lekapott minket, de senki nem bánta, ma még ők sem ronthatták el a boldogságunkat...
- Megálló... - kiáltotta el magát a "sofőr"
- Hol vagyunk?
- Vacsorázni megyünk... - Válaszolt Ash Philip kérdésére... Andy pedig mosolyogva lesegített a kocsiról... egész este mosolygott, ez tett igazán boldoggá...
A parton voltunk, Sehol senki, csak egy asztal... tele mindenféle kajával, négy személyre terítve... miután megvacsiztunk, visszaszálltunk a lovaskocsira és még órákon keresztül kőröztünk a városban... Már dideregtünk a hidegtől, mikor hazaértünk. Andy megköszönte a bácsinak a fuvart és bementünk. Ash és Philip el is tűntek rögtön.
A teraszon ültünk.
- Itt csókoltalak meg először... - féloldalas mosolyától majdnem leolvadtam a székről... pláne mikor eszembe juttatta azt az első csókot...
Mosolyogtam némán, mint egy gyogyós...
- Hope... én... szeretném, ha... itt csókolhatnálak meg utoljára... - döbbenten néztem rá...
Utoljára? El fogom veszíteni újra...???????A sírás kerülgetett egy pillanat alatt és életem legszebb estéje hirtelen... átváltozott rémálommá... Nyeltem egyet, de kiszáradt a torkom...
- Utoljára?