Költekezés...

Andy jóslata beteljesedett... másnapra tele voltak a bulvár újságok és az internet a képeinkkel... hát, nem mondanám, hogy sokan örültek a kapcsolatunknak, persze voltak, akik aranyosan gratuláltak, páran közölték, hogy milyen szép vagyok, páran leszóltak, hogy Juliet mennyivel jobb és szebb és egyébként is ki vagyok én...
Szinte belefáradtam, ahogy olvastam...
Néhány helyen az újságírók máris találgatni kezdtek, hogy ki lehetek...
- Beindult az őrület... - jegyezte meg a mögöttem ácsorgó Ashley
- Ez hihetetlen...
- Szerencsés Andy, ha nem menekülsz el ettől...
- Nem fogok... - jelentettem ki határozottan.
- Mondom, hogy szerencsés... - vigyorgott...
- Ha velem lennél nem lenne fejhajtás... - lépett be Philip...
- A jó ég áldjon meg... miért csinálod ezt?
- Csak úgy - rántotta meg a vállát...
Ashleyvel összevigyorogtak...
- Borzalmasak vagytok...
- Hol van Andy? - kérdezte Ash
- Alszik...
- Hahhh... - Philip azonnal eltűnt... majd röhögve rohant visszafelé pár perccel később, nyomában a dühtől vörös fejű, csurom vizes Andyvel...
Csak ültem a kanapén és döbbenten néztem...
- Hát ez? - nézett rám Ash
- Szerintem Philip felbosszantotta... lelocsolta...?
- Kinyírlak... - rohant át a szobán újra az egymást kergető páros... majd Andy leült a kanapéra...
- Meguntam... - vigyorgott rám... - ez a hülye az előbb lelocsolt egy vödör vízzel...
- Legalább nem akart felszedni...
- Soha nem tudhatod... - ült le velünk szembe Philip keresztbe tett lábakkal, lányosan rebegtetve szempilláit...
- Istenem... hova kerültem... - nevettem...
- Na és mi újság? Vannak már hírek? - nézett rám Andy
- Hajajj...
Az ölébe vette a laptopot és átfutotta a híreket...
- Eddig nem is olyan veszélyes...
- Szeretnék elmenni Rosehoz... - bújtam oda hozzá
- Bárhova mehetsz, nem vagy fogoly már... csak ne mondj semmit az újságíróknak, ha kérdeznek... és ezt mondd meg Carloséknak is... ne válaszoljanak kérdésekre és ne beszéljenek újságírókkal...
- Oké... de arra gondoltam, hogy velem jöhetnél... - néztem rá nagy szemekkel...
- Hát, ha Carlos nem öl meg...
- Nem fog... - nevettem el magam...
- Akkor felmegyek és elkészülök... nem jössz? - mosolygott rám
- De... - elvörösödtem, mire Ash és Philip röhögésben törtek ki... - fejezzétek már be... - motyogtam dühösen...

Andy bezárta az ajtót...
- Szerintem az ajtó előtt állnak...- suttogtam, miközben hanyatt fektetett az ágyon és fölém hajolva megcsókolt...
- Tudom... ezért nemsokára elköltözünk...
- De jó lenne...
Lemászott az ágyról és öltözni kezdett. Felkönyökölve bámultam. Mosolyogva figyelt. Miután felöltözött elindultunk.
Carlos a ház előtt ült, mikor meglátott mosolyogni kezdett...
- Nahát, haza húzott a szív?
- Csak látogatóba jöttem...
- Jókor... Rose épp főz... nahát, magaddal hozni azt a madárijesztőt? Hmmm... - morgott az épp közeledő Andyre nézve
- Nemár... Andy ő... mi együtt vagyunk... - mosolyogtam a nevelőapámra...
- Rendben, értem én... rendes Carlos lenni...
Amikor Andy odaért, kezet rázott vele.
- Carlos... tudod, amióta kiderült, hogy együtt vagyunk, megszálltak minket az újságírók és a fotósok... előfordulhat, hogy ide is eljönnek...
- Tudom én... kell elküldeni...
- De mindenesetre, ne mondjatok nekik semmit... ha kérdeznek, mondjátok, hogy nem is ismertek...
Carlos elhúzta a száját, de bólintott...
Rose jelent meg. Vigyorogva megölelt mindkettőnket. Andy mintha zavarban lett volna, olyan csöndes volt... velük ebédeltünk
- Mennünk kell... háromra az ingatlanosnál kell lennünk... - mosolygott rám
- Rendben
- Nahát, ti lenni szerelmesek... - motyogott Carlos
- Hagyd őket... - nevetett fel Rose, amikor elvörösödtem, mint egy rák...
- Na jó, de jönni sokszor... látogatni minket...
- Rendben, jövünk majd - nyújtotta a kezét Andy, de Carlos átölelte... Rose felkuncogott...

Újra az autóban ültünk...
- Remélem tényleg megértették, hogy nem mondhatnak semmit... - mosolyogtam Andyre
- Hát én is remélem...
- Minek nekünk ingatlanos...
- El szeretnél költözni, nem?
- De...
- Akkor szükségünk lesz egy lakásra...
- De nekem nincs se pénzem se munkám...
Beletaposott a fékbe...
- Szerintem nem kérdeztem semmi ilyet...
- De nem akarom, hogy...
- Ne... ne nehezítsd meg... nekem van pénzem és lesz is és szeretném veled megosztani az életemet... nem várok mást, csak, hogy velem legyél... nekem ez pont elég... mondtam már...
- Ez akkor sem helyes...
- Nem érdekel... én így akarom és ha én veled akarok lenni, nem fog megakadályozni, hogy nincs pénzed és munkád...
Elhúztam a számat...
Elindította az autót és tovább haladt...
- Tudod, nekem ez nagyon furcsa... eddig, minden csajom a pénzemre vagy a hírnevemre hajtott... téged pedig zavar, hogy meg akarom osztani veled azt amim van...
- Igen, mert engem Carlosék arra neveltek, hogy minden fillért becsüljek és mindenért meg kell dolgozni...
- Akkor vedd úgy, hogy most eljött a herceged...
Elnevettem magam, mire viccesen felhúzta az orrát...
- Ne haragudj... - mosolyogtam rá
- Nem vagyok elég jó herceg neked? - hunyorgott rám...
- Dehogyisnem, csak elképzeltelek, ahogy felmászol a toronyba, hogy megküzdj a sárkánnyal és megments... - nevettem rá... ő is elnevette magát.
Az ingatlanos rögtön körbeugrált minket. Andy elmondta neki mennyit szánna a házra... ettől aztán még jobban lázba jött, én viszont úgy éreztem, hogy a padlóra csúszok...
Végül megmutatott pár mesébe illő házat... az egyik különösen tetszett mindkettőnknek, így Andy azonnal megkötötte az üzletet...
- Nagyon köszönjük... akkor holnap várjuk a költöztetőket... - köszönt el végül...

Haza felé tartottunk.
- Olyan szótlan vagy... még mindig a pénz zavar?
- Egyre jobban... annyi pénzt költöttél...
- Költöttünk... szokj hozzá... - mosolygott bátorítóan... - Hope... én még soha nem éreztem így senki iránt... nagyon szeretlek és nem számít semmi más, csak hogy minél többet együtt lehessünk... és hogy mindent megadjak neked...
- De nekem már az is csoda, hogy velem vagy... - vallottam be... - és félek, hogy mi lesz... ha egyszer...
- Ezt ne is folytasd...
Mosolyogni kezdtem.
- Rendben... megpróbálom megszokni...
- Na végre... mosolyogsz...
A házban Ash és Philip épp meredten bámultak valami pornót...
- Ez beteges... - lépett oda Andy kikapcsolva a TV-t... - Philip, holnap elköltözünk, szeretném megkérdezni, hogy te mit szeretnél... velünk jösz, itt maradsz vagy hazamész?
- Én bírnám, ha itt maradnál... - vigyorgott rá Ashley... - majd jókat bulizunk...
- Nem bánod? - nézett Andyre...
- Persze, hogy nem... te és Ash olyanok vagytok mint két perverz tojás...
Elnevettem magam...
- Akkor most főzök valami jót, búcsú vacsi...
- Hívjuk át a többieket is... - kontrázott Ashley...
Végül az egész zenekar ott volt, Sammi is eljött Jinxxel, egy darabig furcsán méregetett, de aztán mosolyogva bemutatkozott...
- Örülök neked, soha nem bírtam Julietet... - vigyorgott rám kacsintva...
Pá órával később özönleni kezdtek az emberek. Ashley bulit csapott, amit mi kihasználva elbújtunk a szobába pakolni...