Szinte belefáradtam, ahogy olvastam...
Néhány helyen az újságírók máris találgatni kezdtek, hogy ki lehetek...
- Beindult az őrület... - jegyezte meg a mögöttem ácsorgó Ashley
- Ez hihetetlen...
- Szerencsés Andy, ha nem menekülsz el ettől...
- Nem fogok... - jelentettem ki határozottan.
- Mondom, hogy szerencsés... - vigyorgott...
- Ha velem lennél nem lenne fejhajtás... - lépett be Philip...
- A jó ég áldjon meg... miért csinálod ezt?
- Csak úgy - rántotta meg a vállát...
Ashleyvel összevigyorogtak...
- Borzalmasak vagytok...
- Hol van Andy? - kérdezte Ash
- Alszik...
- Hahhh... - Philip azonnal eltűnt... majd röhögve rohant visszafelé pár perccel később, nyomában a dühtől vörös fejű, csurom vizes Andyvel...
Csak ültem a kanapén és döbbenten néztem...
- Hát ez? - nézett rám Ash
- Szerintem Philip felbosszantotta... lelocsolta...?
- Kinyírlak... - rohant át a szobán újra az egymást kergető páros... majd Andy leült a kanapéra...
- Meguntam... - vigyorgott rám... - ez a hülye az előbb lelocsolt egy vödör vízzel...
- Legalább nem akart felszedni...
- Soha nem tudhatod... - ült le velünk szembe Philip keresztbe tett lábakkal, lányosan rebegtetve szempilláit...
- Istenem... hova kerültem... - nevettem...
- Na és mi újság? Vannak már hírek? - nézett rám Andy
- Hajajj...
Az ölébe vette a laptopot és átfutotta a híreket...
- Eddig nem is olyan veszélyes...
- Szeretnék elmenni Rosehoz... - bújtam oda hozzá
- Bárhova mehetsz, nem vagy fogoly már... csak ne mondj semmit az újságíróknak, ha kérdeznek... és ezt mondd meg Carloséknak is... ne válaszoljanak kérdésekre és ne beszéljenek újságírókkal...
- Oké... de arra gondoltam, hogy velem jöhetnél... - néztem rá nagy szemekkel...
- Hát, ha Carlos nem öl meg...
- Nem fog... - nevettem el magam...
- Akkor felmegyek és elkészülök... nem jössz? - mosolygott rám
- De... - elvörösödtem, mire Ash és Philip röhögésben törtek ki... - fejezzétek már be... - motyogtam dühösen...
Andy bezárta az ajtót...
- Szerintem az ajtó előtt állnak...- suttogtam, miközben hanyatt fektetett az ágyon és fölém hajolva megcsókolt...
- Tudom... ezért nemsokára elköltözünk...
- De jó lenne...
Lemászott az ágyról és öltözni kezdett. Felkönyökölve bámultam. Mosolyogva figyelt. Miután felöltözött elindultunk.
Carlos a ház előtt ült, mikor meglátott mosolyogni kezdett...
- Nahát, haza húzott a szív?
- Csak látogatóba jöttem...
- Jókor... Rose épp főz... nahát, magaddal hozni azt a madárijesztőt? Hmmm... - morgott az épp közeledő Andyre nézve
- Nemár... Andy ő... mi együtt vagyunk... - mosolyogtam a nevelőapámra...
- Rendben, értem én... rendes Carlos lenni...
Amikor Andy odaért, kezet rázott vele.
- Carlos... tudod, amióta kiderült, hogy együtt vagyunk, megszálltak minket az újságírók és a fotósok... előfordulhat, hogy ide is eljönnek...
- Tudom én... kell elküldeni...
- De mindenesetre, ne mondjatok nekik semmit... ha kérdeznek, mondjátok, hogy nem is ismertek...
Carlos elhúzta a száját, de bólintott...
Rose jelent meg. Vigyorogva megölelt mindkettőnket. Andy mintha zavarban lett volna, olyan csöndes volt... velük ebédeltünk
- Mennünk kell... háromra az ingatlanosnál kell lennünk... - mosolygott rám
- Rendben
- Nahát, ti lenni szerelmesek... - motyogott Carlos
- Hagyd őket... - nevetett fel Rose, amikor elvörösödtem, mint egy rák...
- Na jó, de jönni sokszor... látogatni minket...
- Rendben, jövünk majd - nyújtotta a kezét Andy, de Carlos átölelte... Rose felkuncogott...
Újra az autóban ültünk...
- Remélem tényleg megértették, hogy nem mondhatnak semmit... - mosolyogtam Andyre
- Hát én is remélem...
- Minek nekünk ingatlanos...
- El szeretnél költözni, nem?
- De...
- Akkor szükségünk lesz egy lakásra...
- De nekem nincs se pénzem se munkám...
Beletaposott a fékbe...
- Szerintem nem kérdeztem semmi ilyet...
- De nem akarom, hogy...
- Ne... ne nehezítsd meg... nekem van pénzem és lesz is és szeretném veled megosztani az életemet... nem várok mást, csak, hogy velem legyél... nekem ez pont elég... mondtam már...
- Ez akkor sem helyes...
- Nem érdekel... én így akarom és ha én veled akarok lenni, nem fog megakadályozni, hogy nincs pénzed és munkád...
Elhúztam a számat...
Elindította az autót és tovább haladt...
- Tudod, nekem ez nagyon furcsa... eddig, minden csajom a pénzemre vagy a hírnevemre hajtott... téged pedig zavar, hogy meg akarom osztani veled azt amim van...
- Igen, mert engem Carlosék arra neveltek, hogy minden fillért becsüljek és mindenért meg kell dolgozni...
- Akkor vedd úgy, hogy most eljött a herceged...
Elnevettem magam, mire viccesen felhúzta az orrát...
- Ne haragudj... - mosolyogtam rá
- Nem vagyok elég jó herceg neked? - hunyorgott rám...
- Dehogyisnem, csak elképzeltelek, ahogy felmászol a toronyba, hogy megküzdj a sárkánnyal és megments... - nevettem rá... ő is elnevette magát.
Az ingatlanos rögtön körbeugrált minket. Andy elmondta neki mennyit szánna a házra... ettől aztán még jobban lázba jött, én viszont úgy éreztem, hogy a padlóra csúszok...
Végül megmutatott pár mesébe illő házat... az egyik különösen tetszett mindkettőnknek, így Andy azonnal megkötötte az üzletet...
- Nagyon köszönjük... akkor holnap várjuk a költöztetőket... - köszönt el végül...
Haza felé tartottunk.
- Olyan szótlan vagy... még mindig a pénz zavar?
- Egyre jobban... annyi pénzt költöttél...
- Költöttünk... szokj hozzá... - mosolygott bátorítóan... - Hope... én még soha nem éreztem így senki iránt... nagyon szeretlek és nem számít semmi más, csak hogy minél többet együtt lehessünk... és hogy mindent megadjak neked...
- De nekem már az is csoda, hogy velem vagy... - vallottam be... - és félek, hogy mi lesz... ha egyszer...
- Ezt ne is folytasd...
Mosolyogni kezdtem.
- Rendben... megpróbálom megszokni...
- Na végre... mosolyogsz...
A házban Ash és Philip épp meredten bámultak valami pornót...
- Ez beteges... - lépett oda Andy kikapcsolva a TV-t... - Philip, holnap elköltözünk, szeretném megkérdezni, hogy te mit szeretnél... velünk jösz, itt maradsz vagy hazamész?
- Én bírnám, ha itt maradnál... - vigyorgott rá Ashley... - majd jókat bulizunk...
- Nem bánod? - nézett Andyre...
- Persze, hogy nem... te és Ash olyanok vagytok mint két perverz tojás...
Elnevettem magam...
- Akkor most főzök valami jót, búcsú vacsi...
- Hívjuk át a többieket is... - kontrázott Ashley...
Végül az egész zenekar ott volt, Sammi is eljött Jinxxel, egy darabig furcsán méregetett, de aztán mosolyogva bemutatkozott...
- Örülök neked, soha nem bírtam Julietet... - vigyorgott rám kacsintva...
Pá órával később özönleni kezdtek az emberek. Ashley bulit csapott, amit mi kihasználva elbújtunk a szobába pakolni...
"Mint két perverz tojás" xD Na ezen besírtam... xD Nagyon nagyon jó rész volt, izgatottan várom a folytatást! :D
VálaszTörlésEz egyszerre volt édes és humoros*-* nagyon várom a fejleményeket<3
VálaszTörlésKöszönöm :))) ^_^
VálaszTörlés